Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

A protestantismus és fejlődésének története.

Bevezetésül*, egyházi és politikai viszonyok a múlt század folyamán.

A Reformatio évfordulóján, okt 31-kén 1901 felolvasta: Votisky Károly.

A letűnt század a fejlődés szakadatlan lánczolatának megragadó és tanulságos képét tünteti élőnkbe minden téren a társadalmi, szellemi és anyagi működés terén. De különösen tanulságos ezen század története, ha az egyházi és állami élet terén végbe ment nagy eseményeket és átalakulásokat veszsztik szemügyre. Tgy mindjárt e'ső tekintetre szemünkbe ötlik, hogy mindazon népek, melyek az evangyéliom igazságait, annak szabaditó, nevelő, nemesitő és életetet adó erejét mag >kba felvették, mindazon népek állami, egyházi és társadalmi élete azon tapasztalati igazságot világítja meg, hogy az életre valóság és erőkifejtés képessége ezen népeknek biztosítja a jövőt. Ezt mutatja Anglia, Németország. Észak-Amerika, a Skandináv tartományok. Schweicz és Németalföld példája. De mig ezen protestáns népeknél mindenütt anyagi felvirágzást, szellemi felszárnyalást, szóval folytonos fejlődést látunk — ugyan akkor a katholikus államok Portugal, Spanyolország, Olasz és Francziaország s. a. t. a hanyatlás szomorú jeleit mutatják Pedig a román népeket illeti a dicsőség, hogy már jóval a felfedezések hőskora előtt a középkornak addig tes'pedő társadalmi és szellemi életét mozgásba hozták és uj eszmékkel gazdagították. Azonkívül országaiknak természetes gazdagsága, szerencsés földrajzi helyzete továbbra is vezérszerepet biztosíthatott volna a fényes szellemi tehetségekkel megáldott román népeknek, ha a kényuralom és papi uralom ezen országok természetes fejlődését meg nem akasztja. Mert ezen kettős uralom történelmi átka, hogy a nép természetes képességeit mindenütt elsenyveszti. Pedig még 100 évvel ezelöt a franczia forradalom és Napoleon idejében Francziaország a román népek élére állt, hogy a román népekkel egyesülve megalapítsa az összromán birodalmat (franczia-, spanyol-, portugál- és olasz) mely óriás súlyával nehezedett Európára. Egész Európában csak egy akarat volt, a román népek élén álló Napoleon akarata, kinek a pápa is kénytelen volt feltétlenül meghódolni. Soha a pápai hatalom fenállása óta siralmasabb helyzetben nem volt mint ez időben. Napoleon római követe által tudtára adatta a római pápának hogy öt. t. i. a császárt, a pápa ne tekintse valami «Jámbor Lajos-féle uralkodónak» — Louis le Débonnaire, —