Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
26 tudta volna képzelni kar nélkül, úgy nekünk se szabad azt a darab megítélésében egy pillanatra se szemünk elől tévesztenünk. Mert találóan mondja Wilamovitz,*) hogy „a pliilologus az irodalmi művet mint a történelmi tényezők közreműködésével, a kor szellemében létrejött terméket elemzi és adja meg a kulcsot annak megértéséhez. A philologiai feladat az idegen egyéniség felfogásában áll. Idegen lélekbe kell behatolnia, akár egy egyes, akár egy nép leikébe. A czél: a modern olvasónál pótolni lehetőleg azt a tudást és hangulatot, mit a régi olvasó vagy a régi nézőközönség hazulról hozott magával“. Fejtegetéseinkben iparkodtunk megvilágitani a kar históriai jelentőségét, szerepének fontosságát, de talán sehol se szükséges azt jobban hangsúlyoznunk, mint épen ennél a helynél. Mert a kar idézett szavai (872—75. v.) a legteljesebb mértékben igazat adnak annak a nézetnek, mely sem Kreo n, sem Antigone felfogásának, törekvésének nem ad teljesen igazat, de viszont bizonyos jogosultságot szintén nem vitat el egyiktől sem. A mi modern aeslhetikai és erkölcsi tudatunk sem találhat a kar véleményében semmi kifogásolni valót, megjegyzéseit erkölcsi tekintetben a lehető legkorrektebbeknek kell elismernünk, de nem szabad felednünk azt a megállapított tényt sem, hogy a görög tragoedia kifejlődésének valamennyi fokán, mindegyik tragikusnál a kar a költő gondolatainak tárház a.**) Miért adott volna tehát a költő a kar szájába lépten-nyomon olyan megjegyzéseket, (mint ezen a helyen is) a melyek mindkét fél motívumában elismernek bizonyos jogosultságot, ha nem akarta volna mindkét hősének tragikumát kifejleszteni? Jól meg kell jegyeznünk, hogy arról a költőről van itt szó, a kinek minden sorából elénk ragyog a művészi tudatosság, a kit Pétcrfy így hasonlít, össze Aeschylussal: „Aeschylus Hephaestus pörölyével veri ki alakjait; a körvonalak kemények és nagy arányúak; de a mese tagolásában, az alakok arczán, redőzetén a szabályosabb detail-munka hiányzik. Mig... Aeschylus pörölye után Sophokles finom vésője dolgozik a görög tragédián“.***) És még egy körülményt kell tekintetbe vennünk: Antigone kardalai nem csak a cselekvénynyel, hanem egymás közt is a legszorosabb összefüggésben, összhangzásban vannak f) s az összes kardalokon *) Wilamovitz-Moellendorf, Geschichte des Tragikertextes. L. Hegedűs J. Euripides Alkestise. Egy. Phil. Közi. XXII. 119. 1. **) Peez V. A görög tr. tört. 113. 1. ***) 11. Szemle, 263. sz. 194. f) P. Kern, Ueber die Chorgesänge der sophokleischen Antigone und ihr Ver- hältuiss zur Handlung. Zoitschr. f. d. Gymn. XXXIII. 6. 369.
