Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

24

Az a fájdalmas érzés vonul végig énekén, a mi általában Sophokles kardalain és drámáin igen sokszor, hogy az emberi sors bizonytalan és ingatag s ebben nyilvánul az élet tragikuma, úgy hogy szerencsétlenségünk vagy boldogságunk nem első sorban tetteink következménye.*)

Ebből a bánatos, lemondó hangulatából kiérezhetjük, hogy Antigone a maga felfogása szerint szomorú sorsának okáúl tisztán csak a végzetet tekinti. Családjában egész sorozata követte egymást a gyászos eseményeknek, melyek kényszeritő erővel űzték őt a romlásba.

Ezzel szemben lássuk, mit mond a kar ?

Gißt tv ti tv evoeßetu zig' y.ot'iog d’, ortp v.txdcog üthet,

Ttaqaßaxov ovóa/ua ítélet.

ge <Y avtóyvonog ül so’ óoytx . (871—-75. v.)

(Antistrophe b.)

Az első sorban elismeri a kar, hogy Antigone tette a kegyelet törvényeinek megfelelő, jámbor cselekedet volt, de már a következő sorokban éles világításba helyezi előttünk jellemének, gondolkozásának egyoldalúságát.

A kegyeletesség bizonyos tekintetben istenes dolog, vagyis derék, dicséretes dolog istennek tetsző kegyes cselekedetet véghez vinni, mondja a kar, azonban a törvénynek, a hatalomnak korlátáit sem szabad semmiképen áthágni,**) már pedig te ezt tetted, s azért sajá,t tudatos elhatározásod, cselekvésed okozta vesztedet.

Meg kell ennél a helynél állapodnunk, mert a kar idézett szavai nagy jelentőségűek.

Antigonénak egész nagy irodalma van, mely különösen a darab problémájával foglalkozik. Két ellentétes nézet körül folyik a vita. Az egyik vélemény szerint, a darab cselekvénye és tragikuma kettős. A darab a családi kegyelet és az állami rend összeütközését fejezi ki és igy Antigone és Kreon cselekvése ethikailag egyenlő jogú indítékokból fakad. (Gleichberechtigungstheorie). Mindkettőjük felfogásának, cselekvésének megvan az erkölcsi alapja, jogosultsága, de viszont benne van mindkettőben a tragikai vétség romlásba vezető magva, csirája.***)

*) Lényegében rokon gondolat van kifejezve Jézus szavaiban: „Adjátok meg azért a császárnak, a mi a császáré és istennek, a mi istené.“ (Máté ev. XXII. 21.)

**) Péterfy Jenő, A bárom görög tragikus. Budapesti Szemle 1898. 263. sz. 205. I. Kempf fordítása szerint: „Ah, nemes érzet a bű kegyelet, de a fejedelmi erővel daczra kiszállani vészes, tendaczolásod okozza halálod“. Csiky fordítása egészen szabad.

***) Ennek a felfogásnak képviselői pl : Hegel, Siivern, Vischer, Schreiter, Held és Antigoné leghivatottabb magyarázója Boeckh, továbbá Klein, Bernhardy, Bergk, Christ, Müller, Írod. tört. stb. ; nálunk Gondol D., Szász K., Névy L., Beöthy Zs., Bayer J., Ko- seth A.; mig a másik véleményt támogatják inkább Schlegel, Solger, Günther, Wolíí- Bellermann, nálunk Greguss, Csengeri, Péterfy J., Farkas Ignácz stb, L. a függelékben az irodalmat.