Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
9 Igaz, hogy — mint Pecz mondja*) — kevés görög tragoedia karára illik rá (szószerint) ez a meghatározás, de viszont, hogy a kar és a néző között a cselekvénynyel szemben mindenütt van valami közös, az tagadhatlan. Nem lehet ugyanis kétségbe vonni a görög tragoedia vallás-erkölcsi alapját, ezzel pedig vele jár az, hogy, a meddig a kar szerves összefüggésben áll a cselekvénynyel — tehát Aeschylusnál és Sophoklesnél — a tragoediából levonható legmagasabb vallási és erkölcsi igazságok szószólója. Ezt különben Aeschylus karáról Pecz is megállapítja, de szerintem még inkább rá illik Sophokles karára, mert épen az okból, hogy ..Sophokles kara nem részese a cselekvénynek“ válik lehetségessé, hogy föléje emelkedhessék, igazán „párton kivül álló bíráló szemlélője lehessen“ s ennélfogva figyelmét nagyobb mértékben fordíthassa a tragoedia erkölcsi oldalára, **) Végeredményében pedig a tragoedia cselekvényének a nézőre is olyan hatással kell lennie, hogy az a tragoedia erkölcsi eszméjét keresse s megtalálja, úgy hogy ilyen értelemben véve a dolgot, ezt a közösségét az erkölcsi felfogásnak véve alapul, elfogadhatjuk Schlegel definitíóját; ilyen értelemben lehet a kar idealizált mása a tragoediából kisugárzó erkölcsi igazságot magáévá tett, és igy bizonyos magasabb erkölcsi szempontra helyezkedett nézőnek. Ezzel azonban nem áll ellentétben Aristoteles és Horatius felfogása, mely a kartól (mintegy szereplő személyétől a tragoediának) egyéniséget követel. Természetes, hogy a karnak a tragoedia cselekvényéhez, személyeihez s általában a viszonyokhoz alkalmazott jellemvonásokkal is bírnia kell. De hogy a kar jelleme inkább typikus és elvont természetű, azt már pluralitása is magával hozza. Valamint Horatius szavaiban***) sincs más kifejezve, mint hogy a kar legyen mindenütt a jónak, igaznak, mérsékletességnek, a szenvedélytől mentességnek, a jognak és vallásosságnak képviselője, megtestesülése, tehát Horatius szintén állandó, mindig erkölcsi alapon nyugvó tulajdonságokat kíván a kartól. Szükséges volt erre a kérdésre kiterjeszkednünk, mert szoros összefüggésben áll ez a kar szerepével a tragikum szempontjából; ennek kifejtését azonban Antigone cselekvényének alapján fogjuk megkísérlem. *) Pecz V. A görög1 trag. tört. 113. 1. **) Pecz V. A görög trag. tört. 114-15. 1. ***) Horatius, De arte poetica, 193-201: Actoris partes chorus officiuinque virile Defendat, neu quid medios iutercinat actus, Quod non proposito eonducat et haereat apte lile bonis faveatque et consilietur amice, Et regat iratos et amet peccare timeutes ; lile dapes laudet mensae brevis ille salubrem Justitiam legesque et apertis otia portis ; Ille tegat commissa, deosque precetur et oret, Ut redeat misoris, abeat fortuna superbis.
