Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

10

Sophokles Antigonéja nemcsak a költőnek magának, hanem az egész ókori drámai költészetnek egyik legszebb terméke, sőt Hegel mindazon remekek közt, a melyeket az egész ó és új világ teremtett, Antigonét mondja a legkitűnőbbnek.

Az előbbi, általánosan elismert ténynyel szemben sajátságos, hogy épen ennek a tragoediának cselekvénye, tragikuma s különösen kara felől annyira különböző, egymással ellentétes nézetet találunk az ide vágó irodalomban, a melyekkel a darab tárgyalása közben foglalkozunk majd.

Antigone kara thebaei aggastyánokból áll, a kikben tehát már koruknál fogva is higgadt, szenvedélyektől ment belátást kell feltételeznünk, másrészt pedig (a mint a megszólitásokból: Qfjßrjg ni xoiQctvidai, Qr'jßrjg avcntres látszik) előkelő származásuk is megfelelő tekintélyt biztosit nekik, és igy véleményüknek, szavuknak, megvan a kellő nyomatéka, súlya.

Feltűnő azonban, hogy a kart a főszemélylyel nemegynemenés nem egy korban levő személyek alkotják. Általában azt tapasztaljuk, hogy a kar a főszemélynek megfelelő, vagyis azzal egynemű és egykorú. Sophokles darabjai közűi az Oedipus királyban thebaei, a Kolonosi Oedi- pusban attikai aggastyánok, Aiasban salamisi hajósok, Philoktetesben Neopto- lemos kisérő társai, Elektrában mykenei s a Traehisi Nőkben trachisi leányok képezik a kart.

E tekintetben tehát Antigone kara kivételt képez.

Azonban már a kar személyeinek megválasztásával annak adta bizonyságát a költő, hogy igazi mester, mert mig egyrészt természetes, hogy a nagyszerű küzdelemben, a melyben olyan két eszme kerül összeütközésbe, mint a családi kegyelet és az államhatalom eszméje, csak az igazi, tapasztalatokon alapuló, bölcs, higgadt belátásnak lehet szava, addig másrészt épen az ellentét által olyan háttért teremtett a költő a karral, a melyből csak annál élesebben, plastikusabban válik ki Antigone alakja.

De lássuk most már a darab cselekvényét s azzal kapcsolatban a kar szerepét.

Antigone cselekvényének előzményei fel vannak dolgozva Aeschylus Heten Thebae ellen czimű tragoediájában. A boldogtalan sorsra jutott Oedipus átokterhelte sarjai, Eteokles és Polyneikes viszályba keverednek atyjuk örökségén. Eteokles megfosztja bátyját a tróntól, a ki erre argosi haddal hazája ellen tör. Hét vezér ostromolja a város hét kapuját. A harcz a thebaeiek győzelmével s a két testvérnek elestével végződik. A felszabadult város új királya, Kreon, a két testvér nagybátyja, fényes temetést rendel Eteoklesnek, a ki hazájáért harczolva esett el, de egyszersmind szigorú tilalmat bocsát ki, hogy a hazája ellen törő Polyneikes holtesttét senki eltemetni ne merje.

Meg halála után is érje a szörnyű (épen a görög felfogás előtt igazán félelmetes) bünhödés, hogy holtteste temetetlenűl pusztuljon el ott, a hol