Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
7 Antigonéban; pl. mikor Antigonét vezeti az őr (376—83.), vagy mikor Ismerne sírva jön (526—30.5, mikor Haemon föllép (626—30.), mikor Antigonét halálra viszik (801—5.). mikor Euridike jön (1180—-82.), mikor a király hozza fia holttestét, (1257—60.) mindenütt megelőzi az illető személy felléptét a kar magyarázata. A kar szerepe itt csupán külső; eszköz a költő kezében bizonyos fokig az indirekt jellemzés czéljából. Ez a magyarázó szerepe a karnak azonban sokszor a cselekvésre magára is kiterjed, a kar a cselekvés személyei közt gyakran a közvetítő szerepét játsza, a mire később visszatérünk. Nagyobb fontossága van a karnak a tragoedia szerkezetét, s a művészi hatást tekintve. A classikus görök dráma nem volt felosztva felvonásokra, jelenetekre; az egész cselekvény egy folytában folyt le a néző közönség szemei előtt. Ilyen körülmények közt igen jó szolgálatot tett a kar, mely a tragoedia szerkezetét elevenen, plastikusan éreztette a nézővel az által, hogy énekeivel a cselekvény egyes részeit szemlélhetőleg is külön választotta, a cselekvény egy-egy fontosabb mozzanatánál, fordulópontjánál szünetet teremtett. Ez egyrészt technikai okokból is czélszerű volt, mert lehetővé tette a színváltozást, a színészek átöltözését, másrészt pihenésre adott alkalmat színésznek és nézőnek egyaránt. Bizonyos nyugvópontot képeztek a karénekek, melyek a cselekvény túlságos gyors lefolyásának gátat vetettek. *) Ez alatt a néző a cselekvény izgalmai után visszanyerte objektiv szemlélő képességét, időt nyert, hogy megállapodhasson a cselekvénynek kimagasló momentumainál s elmólked- hessék, a mire különben a kar nemcsak időt, alkalmat adott, hanem — mintegy a néző lelki szükségletének megfelelően ugyanazt cselekedve —- vezetőjévé is lett, hogy a cselekvény lefolyt részéről helyes Ítéletet alkosson s a tragoediában rejlő erkölcsi eszmét feltalálja s jól felfogja. De a művészi, hatás szempontjából is kívánatos volt a cselekvényben időnként beálló szünet, mert különben, folytonos feszültségben tartotta volna a nézőt a cselekvénynek folytonos, megszakítás nélkül való haladása s bizonyos kellemetlen, nyomasztó érzést kelthetett volna benne/*) mig a karének után, már az ellentét és változatosság elvénél fogva is, élénkebben hatott a felfrissült, új benyomások iránt ismét fogékonynyá lett kedélyekre az újra meginduló, tovább haladó cselekvény. ***) *) Gruppe, Ariadne. Die tragische Kunst der Griechen etc. 168. **) Schreiter, Ueber den trag. Chor bei Sophokles 6. 1. ***) Schiller, a ki tudvalevőleg kísérletet tett a karnak a modern színpadon való szerepeltetésével, körülbelül szintén ennek a felfogásnak ad kifejezést. (Einleitung zur Braut von Messina)
