Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
15 Gusztáv Adolf fenséges alakján, a mint döntő ütközet előtt bátorítja vitézeit: »Ne csüggedj, kisded sereg* és halljuk végül a Tisza és a Szamos partján a tárogatót, látjuk Bethlen és Rákóczy dandárait egymás után felvonulni, látjuk a mint diadalérzettel rohannak az ellenségre, énekelve a zsoltárt: perelj uram perlőimmel, harczolj én ellenségimmel, dárdádat nyújtsd kj felém* . . . Eltűnt, elszállt e dicső kor! Mint valami mennyei karok hymnusát, úgy halljuk a gályarabok elhaló énekét innen, »a völgyben ülő gyáva kor szűk hátáriból«: Oh bár e mennyei karok zengése rezgésbe hozná sziveink húrját, óh bár a reformatio nagy eseményeinek és a vértanuk dicső halálának emléke termékenyítő meleget ávasztana sziveinkbe, hogy ott újra fel- költené a hit éltető erejét, mely nélkül nincs az emberben magasabb értékű törekvés. Ez volna a reformatio emlékének igazi protestáns szellemű megünneplése. Mert a hit az igazi akarat — mondja Luther — nem kérdi, hol és mikor kell jót mivelni, hanem mielőtt kérdezné megteszi és állandólag cselekszi. A hit maga az élet, élet Istenben és Isten által. A hitnek ereje fogja legyőzni az uralkodó közönyt, melynek átkát mindnyájan érezzük és ellene mindnyájan panaszkodunk; a hitnek ereje fogja felébreszteni a szunnyadó lelkiismeretet, mely oly könnyen megalkuszik az igazság rovására. Feltüntettük a protestantismus dicső múltjának képét, de nem elég a múlt dicsőségének képén elmerengenünk, gondolnunk kell a jelenre és jövőre, mert a protestantismus nem önmagáért, nem is felekezeti érdekért, hanem az emberiség érdekéért van. A protestantismus, mint a lelkiismeret vallása, egyúttal önismeret; ebben rejlik egyénképző ereje; rá kell mutatnunk a jelen kóros állapotaira, vizsgálnunk kell ezen kóros tünetek okait és ráfogunk jönni, hogy az erkölcsi hanyatlásnak és minden ennek nyomában járó bajnak forrása onnan ered, hogy a hitélet ereje a szivekben meggyengült, vagy kihalt. Pedig a keresztyén vallás szelleme a teljes szivet az egész embert kívánja. De ha a szivekben nincs meg a kellő fogékonyság, a mi az isteni kegyelem adománya, akkor a munka
