Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
16 eredménytelen. Mert az Isten országát külső eszközökkel nem szerezhetjük meg; bensőnkben kell annak élni. Miként az ismeretet csak értelmi felfogás által közvetíthetjük, úgy a vallást csak a lélek nemessége által. »Az Urnák félelme a bölcse- ségnek kezdete«, ez életszabály arra tanít bennünket, hogy már a gyermekeket isteni félelemben kell nevelni, hogy az isten igéjének szikrája gyökeret verjen a szivekben. Ez azon szikla, mely rendületlenül áll az élet viharaiban, A kinek lelkében pedig már gyermekkorában nem él a kegyelet, annak szivéhez könnyen hozzáfér minden gonoszság és bűn. A nevelésnek ma is legfőbb czélja, hogy az embert erkölcsileg jobbá és nemesebbé tegye. A nevelés tulajdonképen jellemképzés; vallás nélkül nincs erkölcs, mert a hit erkölcsi tény; erkölcs nélkül nincs jellem. Bizony sok a mi ellenségünk; mindezen gonosz ellenséggel szemben csak az evangyéliom termékenyítő és éltető ereje az egyedüli oltalmunk; ez gyújta fel az értelemnek azon fenséges világosságát, mely távol tartja az embert a hétköznapi gondolkodás sivárságától; ez munkálkodik azon, hogy az önérdek anarchiája helyébe az egyöntetű párhuzamos cselekvés harmóniája lépjen az élet munkaterén. »Az Úr pedig ama Lélek, a hol pedig az Urnák lelke vagyon, ott vagyon a szabadság«. »Legyetek tehát erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében« mondja az Apostol (II. Korinth. 3, 17; Hphes. 6, 10) Három század tapasztalata bizonyítja, hogy ott, a hol az apostolnak ez intését megértették, ott megtalálták azon nagy szellemi erőt, mely a protestáns országokat virágzásba hozta.
