Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
13 A hitbeli megújulás ezen termékeny gondolata, midőn a hit behat az ember belvilágába, lelkiismetetébe. irányítja akaratát, erkölcsi cselekvésre indítja az egyént, — áthátotta, beleértve hazánkat, egész Közép- és Nyugat-Európát, a földközi tengertől egész a skandináv partok legészakibb pontjáig. A vallásos eszmék iránt fagyos közönynyel viseltető korunkban valósággal lelki harmatként hat a hivő kedélyvilágára, ha lelki szemeivel látja, hogy alakult át ama korban a hitbeli reformatio által az ember egész gondolatvilága még a magánéletben is. A lélek e korban egészen eltelik az istenség eszméjével. Ez istenséget minél tökéletessebben megismerni, neki szolgálni, benne bízni, ezt tárták a puritán lelkű protestánsok földi életök legfőbb czéljának. A hol a reformatió elterjedt, ott mindenütt áthatotta az irodalmat, hazánkban pedig egyenesen a reformatio teremtette meg az irodalmat, a reformatio korszakbeli német egyházi ének pedig a német költői géniusznak legerőteljesebb és legfenségesebb megnyilatkozása, melynek vallásos melegsége, mélysége és zsoltár- szerű ihlettsége a reformatiónak mindenütt tért nyitott. De leg- teljessebben áthatotta a reformatió az egész irodalmat és költészetet különösen Angol és Skótországban. Milton a reformatió hőskorának Homérosza és az elveszett paradicsom költője, így ir a reformátióról; »Ha eszembe jut; hogyan törte át a fényes és áldott reformatió sugara a tudatlanság és keresztyén ellenes zsarnokság sűrű, sötét éjszakáját annyi század után, melynek folytán a Tévedés (Error) nagy és komoly kísérete csaknem minden csillagot lesepert az egyház égboltazatáról, azt hiszem, hogy felséges, éltető öröm árjainak kell behatolni mindazok keblébe, kik olvasni vagy hallani tudnak és hogy a visszanyert evangyéliom lehellete (the sweet odour of the returning Gospel) a menny minden illatában füröszti leiköket*.*) *) Hogy Milton irmodorával és a reformátió korszakában uralkodó költői hangulattal közelebbről megismerkedjünk, közöljük itt azon imát, melyben Milton üldözött egyházáért imádkozik: »Te ki fényben és hozzá- járulhatlan dicsőségben ülsz, angyalok és emberek Atyja! (Thou, therefore, that sitst in light and glory inapprochable, Parent of Angels and Men!)
