Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898

12

befejezést nyerhessen, szükséges volt, hogy más fajra akadva, más műveltséget fejleszen ki, s az élet egészségesebb felfogásából a civilisatio helyesebb formáját hozza létre.

»így született a keresztyén renaissance, vagyis a reformatio, a germán népek szelleméhez illő újjá születés. E szellemet az különbözteti meg más fajok szellemétől, hogy erkölcsi elvei vannak, jobban hallgat a lelkiismeretre és képesebb az önmegtagadásra és áldozatra.« »E szavak — justus et justitia Dei — mondja Luther mennydörgés gyanánt halottak lelkiismeretemre, reszkettem mikor hallottam és így szóltam magamban: ha az Isten igazságos, meg fog büntetni.« Én, ki egy feddhetetlen szerzetes életét éltem, — mondja tovább Luther — mégis éreztem magamban a bűnös nyugtalan lelkiismeretét, a nélkül hogy tisztába jöttem volna az elégtétellel, melylyel Istennek tartozom. Tizennégy napon át Luther oly állapotban volt, hogy sem inni, sem enni, sem aludni nem tudott. Éjjel, nappal Pál ápostol szövegére szegezve szemét, mely a hit által való megigazulásról szól Isten kegyelméből, maga előtt látta a b:rót és kikerülhetlen kezeit. Ez a hitbeli reformatio genesise. Mert az emberi természet egyedül és segítség nélkül nem képes ez örvényből kiemelkedni. Önmagában oly romlott, hogy nem érez vágyat a mennyei dolgok után. A jó szándék nem származhat belőle. Szükséges, hogy az ember leszálljon szivébe, hogy érezze az isteni kegyelmet, hogy újjá szülessék a Szent-Lélektől, mint a Megváltó mondá Nikodemusnak. »Ekkor — mondja Luther — midőn ennek öntudatára ébredtem, — mint egy újjá szülöttnek éreztem magamat, s úgy látszott, mint ha tárt ajtókon lépnék be a paradicsomba — als hätte ich eine weit geöffnete Thür ins Paradies gefunden. Dieses Wörtlein1: Gottes Gerechtigkeit in St. Paulo, war nun die rechte Pforte des Paradieses«.

Az ős keresztyénség szellemét támasztotta fel a maga eredeti tisztaságában a reformatio azon alapgondolata, hogy hit dolgában semmi sem bir az emberre nézve értékkel, a mi nem az ő hitéletének legbensőbb megnyilatkozása és éltető ereje, szóval az isten országa, mely sziveinkben lakozik s annak minden gondolatát áthatja.