Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896
3 Islám bej — Láttál e a halottak közt az én családomból való férfit ? Őseim közül negyvenkét vértanúnak nevét ismerem, de egyet sem tudok, ki renyhén az ágy párnái közt halt volna meg. Érted-e, olyat egyet sem tudok! A birodalom hadat inditott; az ellenség vértanúink csontjait és hamvait akarja taposni határainkon. Lehetséges-e az, hogy midőn az ellenség hazám ellen fordítja fegyverét, legelői ne az én keblemet találja ? Midőn a haza veszélyben forog, hogy üljek én nyugodtan tűzhelyem mellett ? Mikor megrendül az egész birodalom, hogyan maradhatnék én, mintha leszögeztek volna, egy helyen? Mikor ma a hazaszeretetet a világon mindennél szentebbnek tartják, hogyan bíbelődhetném én egyedül a te szerelmeddel? Mikor tudom, hogy a világon minden fejlődik, minden előrehalad, hogy lehetnék én apámnál, őseimnél hitványabb ? A haza, a haza .... a haza van veszélyben ! Hallod-e a haza?! Engem Alláh teremtett, de hazám nevelt fel; Alláh táplál engemet, de hazámért táplál. Midőn anyám a világra szült, éhes valék s a haza jóvoltából laktam jól; meztelen valék s a haza jóvoltából ruházkodám. Hazám jóvoltából vagyok, a mi vagyok : testem a hazám földjéből van, leheletem hazám levegője; s ha hazámért meghalni nem tudnék, ugyan miért jöttem volna akkor e világra ? Nem vagyok-e ember, ninccenek-e kötelességeim, nem kell-e hazámat szeretnem ? Oh, oly embertől, ki honát nem szereti, hogy remélhetnél szerelmet ? Zekkie. — Ha a haza, a haza hí tégedet, úgy én mit mondjak, én mit mondhatok? Én tudom, mi a haza; hallottam már a hon nevét; de azt nem sejtettem, hogy két szivet képes egymástól elszakítani. Pedig, hej, azt is megtevő ; elszakitá szivemet ! Keblem még egyszer vérzik; úgy tudom, mintha két szememmel látnám. Csak hadd vérezzék! Menj bejem! Én, ha szabad, egy—két könycseppet hullatok, de ha meg nem engeded, még azt sem teszem, elfojtom köny- nyeimet s váljék akár minden cseppje méreggé! Csatába mégy, a hazáért mégy a harezba, nemde ? Engem pedig feledj el; feledd el a világot is! Még csak levelet sem kívánok tőled. Ha Alláh engedi, szerencsésen visszajössz. Akkor itthon hű szolgálót találsz, mert én mindig szolgálód vagyok. De ha ............jaj! ... . mintha minden szónál láng c sapna fel belsőmből s s torkomat kezdené égetni! Iszlám bej. — Kérlek, hadd befejeznem .... Ha elérem azt a boldogságot, hogy hazámért vértanúként halhatok, akkor te bárkit választhatsz magadnak férjül, nem bánom. Zekkie. — Inkább vegye el Alláh ezerszer éltemet! Csak nem akarod, hogy szivemet szemed láttára tépjem darabokra! Azt mondod, hogy »ha vértanú halált halsz.« — Ha az megtörténik, mi köt engem e világhoz, miért éljek én akkor ? Annak, ki életét megunta, van-e köny- nyebb dolog a világon, mint meghalni ? Nézz csak a szemembe ! Nem 1*
