Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896
22 retett hű dajkájához, kit most már vele együtt sirat Muhtár és Zulfekár. Ennek panaszaira csak néhány vigasztaló szava van a haldokló Gülni- hálnak, ki, már a halál révén, látja mint hívja őt első szerelme, szép beje, kinek emlékéhez egész életén át hű maradt, s aztán boldogan adja ki lelkét Iszmet karjai közt. Ez Kemál bej leghatásosaba drámájának meséje. Szerkezete szilárd, s bár a két ifjú szerelmes sorsa körül forog a történet, Gülnihál alakja sokkal hatalmasabban domborodik ki elejétől végig. A szép cserkesz nő, kinek első kedvesét gáládul megölték ellenségei s kit rabszolganőként adtak el, örökre hű marad első szerelméhez s többé nem kell neki e világon senkisem. Elvesztett boldogsága emlékének él. Az élet, a balsors, a szenvedés megedzette; szive erős, férfias lett, feltevéseiben tántoríthatatlan. Szeme éles, elméje előre látó. 0 az, ki halálmadárként figyelmezteti a fiatalokat a közelgő vészre, midőn maguk csak szerelemre, boldogságra gondolnak. Nem törődik semmivel, nem sajnál semmi áldozatot, eltűri Iszmet méltatlan szidalmait s kész érte a legnagyobb áldozatra, mely tőle telik: kezét nyújtani oly embernek, kit nem szeret. De ennyi áldozatot már nem kívánt tőle az ég sem: czélját eléri, Iszmet boldog s ő kedves ábrándok közt hal meg, mielőtt még szeretett bejének emlékét megsértette volna. -- Giil- nihál határozottan a legmesteriebben megalkotott jellem Kemál darabjainak összes személyei közt. Benne elválaszthatatlanul összeforrott a legtisztább női ideál a legerősebb férfikarakterrel. »Csak egyszer élünk e világon, s az olyan nő mint én, csak egyszer szeret«, mondja Zulfe- kárnak pár perczczel halála előtt. Akadályt nem ismerő erélylyel, de mint a maga hatalmát csekélynek érező, a legügyesebben kieszelt fortélyokkal s éles előrelátással halad czélja felé; eszében nincs más, mint Iszmet boldogsága, s mikor azt megalapította, jajszó nélkül mond le az életről. Odaadó hűség a fő jellemvonása. Muhtár bej azon ifjak közé tartozik, kik, mint Ákif és Atá bej, szerelmükért képesek mindent elfeledni, s csupán egyetlen egy szenvedélynek élnek, minden tettüknek, cselekedetüknek egyedüli rúgója a szerelem. Muhtár nem is áll valami nagyon közel a szivünkhöz. Látja a tartomány népének kimondhatatlan szenvedéseit, látja, mint pusztul el a gyönyörű vidék, hogy telik meg a temető ártatlanul kivégzettek tetemeivel; hallja az özvegyek és árvák kétségbeesett jajkiáltásait, az ártatlanul halálra Ítéltek átkozódásait; látja, mint piroslik az ég alja az elnyomott szerencsétlenek hajlékából felcsapó lángoktól; tudja, hogy ő a népnek egyetlen reménye, tőle vár szabadulást a sok ezer elnyomott, de semmi meg nem hajtja szivét. Boldogan él Iszmet oldalánál s feledi a világ minden búját, baját, elfelejti a férfinak, az uralkodásra hivatottnak kötelességeit, s midőn végre őt magát éri az a kegyetlen kéz,
