Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896

23

melytől a tartományt megszabadítani nem akarta, míg maga békében élhetett, tehetetlen átkozódásokra fakad s Iszmetet is hűtelennek gondolva, megutálja a világot, egyetlen vágya a halál. Ekkor sem lát még egyebet, mint a magát ért gyalázatot, a magát ért veszteséget; hogy a nép mit szenved, az neki mindegy. Csak, midőn Zulfekár felébreszti benne a bosszú gondolatát, akkor szánja magát tettre; de minden cselekedetének rugója a saját megsértett becsülete, a saját vesztettnek hitt boldogsága. Csak később látja be, hogy helytelenül cselekedett, midőn a nép panaszait meg nem hallgató s tétlen volt mindaddig, mig magát nem érte vész.

Muhtár jelleme, mint látjuk, a cselekvény folyamán némi fejlődésen megy keresztül, a mi abban áll, hogy a kezdetben csakis önmagának élő ifjút egyedül a maga szenvedései teszik fogékonynyá, résztvevővé mások szenvedései iránt. Egészben véve azonban ő is, ép úgy mint Ákif, a fékevesztett szenvedély embere s e mellett teljesen török, job- mondva mohamedán jellem. Midőn vasra verve ül börtönében, csüg- getegen engedi át magát sorsának; más szabadulásra, más orvosságra, mint a halál, a maga fejétől még gondolni sem képes.

Iszmet a tisztán, teljes odaadással és hűséggel szerető nőnek eszményképe. Egy boldogsága volt, Muhtár szerelme; s mikor ezt elrabolták tőle, életének becse elveszett előtte. Oly szenvedélylyel száll szembe a kegyetlen pasával, a milyennel csak a gyenge, de legszentebb érzelmeiben megsértett nő képes minden hatalommal daczolni. Szerelme és élete úgy egybeforrt, hogy midőn szerelme tárgyát elrabolták, több veszteni valója nincs s az élet csak hitvány békó, akadály, mely kedvesétől elválasztja. Elszántan szól a pasa anyjához, ki őt Kaplan ha* ragjára figyelmezteti: »A halállal akarsz talán rám ijeszteni ? Hisz annak tekintetét rég megszoktam a te oldalad mellett. Nem kellett-e naponta nyolcz, tiz ártatlanul halálra itéltnek tetemeit látnom? Kebledben mérget rejtegetsz talán? Add ide! Az ajtó mögé hóhért bujtattál? Rajta, hivd elő! Majd megláthatod, hogy egy tizenhat éves szerelmes leány mily könnyen mond le az életről«.

Iszmet oly ideális alak, hogy hozzá a földi s alaknak egy paránya sem fér. Benne meg van Giilnihálnak tiszta nőiessége s csak annak férfias erélye, előrelátása, hosszú tapasztalatai hiányoznak belőle.

Kemálnak eddig ismertetett négy darabja teljesen áll előttünk ; egyik-másik ismételten jelent meg nyomtatásban : a »Szilisztria« czimű- nek például hetedik kiadása van kezemben. Mesterművét azonban a >Dzseláleddin Khárezimsáh« czimű darabban akarta megalkotni Kemál; csakhogy, sajnos, e mű teljesen mindeddig nem jelent meg a könyv- piaczon. Az első felvonásból egy-két jelenet Ebu-z-Ziá Tevfík bejnek lapjában jelent meg s a harmadik felvonásból egy csekély tö-