Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896

21

E szavakra Muhtár felugrik a sírról s Iszmet azt hiszi, hogy kedvesének szelleme kísérti: »Oh, a végítélet jött-e el ? Megnyílik a föld, kiveti a holtakat. Nem! Oh csak egy, csak egy — csak az én bejem támadott fel! — Arcza kissé beteges, halovány. Bejem, bejem! Ugy-e engem hisz ? Én értem jöttél nemde ? íme eljöttem, itt vagyok! Csak veled lehetnék, csak veled a hant alatt!«

Muhtár kinek szivét a vélt csalódás kínjai mardossák, elutasítja a szerencsétlen leányt, ki tovább esdekel, tovább rimánkodik kedvese árnyékához, mig mindkettőn annyira erőt vesz a felindulás, hogy eszméletlenül rogynak a sirhalomra. Mire Muhtár magához tér, Iszmet már nincs ott, Zulfekár hazavitette s megparancsolta, hogy jól gondját viseljék.

Összegyűlnek a sírok közt a felkelés szervezői, a sok nemes bej. Muhtár előadja útja eredményét s a felhatalmazást a zsarnok kivégzésére. Készen van már minden, csak vezér kell még s a vezérségét sok vonakodás után Muhtár bej el is fogadja; de midőn úgy tervezik, hogy a pasát Iszmet palotájában, fogják megtámadni, hova minden este elmegyen, Muhtár újból vonakodik, mert ő, mint mondja, megőrül, ha azt a hűtelen nőt látja. Ekkor világosítják fel barátai, hogy mennyire téved, ha Iszmetet hűtelennek tartja, mert ő érette tette, amit tett s a pasát, azóta, hogy kedvesét holtnak véli közelébe sem ereszti, sőt szidja, gyalázza, s e mellett gyötri önmagát, elakarja venni életét s naponként sírva bolyong a temetőn. Ezt hallva, Muhtár szive újra felvidúl s alig várja a bosszú óráját, mig végre az is elérkezik.

Muhtár, Zulfekár és többen megszállják Iszmet palotáját s ott várják a pasa jöttét. Gülnihál ezalatt tudtára adja Iszmetnek a történte két; tudatja vele, hogy kedvese életben van s hogy még csak egy este legyen kíméletes a pasa iránt s mutasson neki búbánatos arczot, hogy gyanút ne keltsen.

Megérkezik a pasa, ki már sejti, hogy Iszmetet Gülnihál vezeti mindenben. Türelmének vége szakadt s ezért többé várni nem akar. Iszmetet erőszakkal kívánja megnyerni, de Gülnihál közbe lép. Erre a pasa megragadja az elszánt nőt, kilöki egy ajtón s handzsárját kétszer beleszúrja, de Gülnihál még csak egy jajszót sem ejt fájdalmában. A pasa újból Iszmet ellen fordul, de perczei meg vannak számlálva: Muhtár bej előlép társaival, a pasát földre teperi s az remegve esedezik irgalomért. Muhtár hajlandó is volna kegyelemre, de a bejek megtagadják. Az egész palota a felkelők kezében van, minden szerencsésen sikerült s a kelő nap már szabad vidékre fogja árasztani sugarait. Iszmet minden bút felejtve, Muhtár kebelén pihenteti fejét. Zulfekár is keresi tette jutalmát, keresi Gülnihált, de hívására már csak elhaló hang felel. Iszmet, ki csak most kezdi sejteni mi történt, ijedve rohan sze-