Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896

10

get hozat magának, beveszi, s aztán nehéz gyötrelmek után Sefika mellett adja ki lelkét; meghalt vele kedvese is. Khalid bej, ki épen akkor lépett a szobába, mikor leánya már a halállal vivődött, e szavakban fejezi ki keserű fájdalmát: »Szerencsétlen gyermek! s aztán szemrehányó- lag fordul nejéhez mondván: »Asszony, ime a te mesterséged!«

Ez a darab meséje. Mint látjuk, egyszerű szerelmi történet. Atá és Sefika szeretik egymást, de az anya nagyravágyása miatt e világon nem lehetnek boldogok s ezért együtt halnak meg. Tisztán romantikus tárgy s a feldolgozása roppant érzelgős. Szentimentalizmusa itt-ott kissé idegenszerűen érint s naivitása kezdetben mintha egy kissé erőltetett volna; de általában oly egyszerű, oly szivhez szóló, hogy az embert teljesen lebilincseli. Valami különös művészi értéket nem tulajdoníthatunk ennek a kis 3 felvonásos színdarabnak. Szerkezete a lehető legegyszerűbb. A jellemfestés sem valami különös, de a tárgyhoz képest nem is hiányos. Két gyermek, egyik tizenkilencz, a másik tizennégy éves szeretik egymást az első szerelem teljes, kimondhatatlan erejével. Beszédjük csupa szerelmi ömlengés s az egész cselekmény folyamán alig van alkalom érzelmeiknek más irányban való megnyilatkozására; csak a szegény Sefikában kel tusára a gyermeki szeretet a szerelemmel s minthogy az elsőnek enged, tönkre megy s vele együtt kedvese Atá is. Khalil bej derék becsületes ember s nem néz másra, mint leánya boldogságára. Szívesen adná nőül Atához, ki. ha most szegény is, idővel nagy ember lehet; azonban Táhire asszony már másképen gondolkozik, ő nagyravágyó, szeretné leányát egy nagy régi konak úrnőjeként látni, szeretné, ha szolgálók vennék körül, s irtózik attól a gondolattól, hogy őket a hitelezők szívtelensége még nagyobb szegénységbe döntse. Ezért kelti fel Sefikában a gyermeki szeretetnek oly fokát, mely szerelmén erőt vesz ugyan, de halálát is sietteti. Táhire asszony sorsa a nagyravágyó anyák keserves bűnhődése.

Inkább romantikus, mint specialiter töröktárgyú, az „Akif bej” czimű nagyobb szabású 5 felvonásos dráma is.

Akif bej komoran ül egy díszes teremben. Barátja Sáhin korholja, elfajzottnak mondja, mert most, midőn hajóra akar szállni, hogy a haza ellenségéivel megküzdjön, lehangolt, elkeseredett s egy cseppet sem hasonlít ama régi hitharczosokhoz, kiknek elemük a harcz, örömük a küzdelem, á viadal volt. Akif büszkén vallja magát a nagy ősök erényei örökösének, szereti hazáját, kész érte meghalni minden pillanatban, de azt tartja, hogy a hazaszeretet a szerelmet nem zárja ki. Csak azon búslakodik, hogy szeretett nejét el kell hagynia. Gondoskodik arról, hogy neje, ha ö megtalál halni, semmiben hiányt ne szenvedjen s ne legyen búnak, nyomornak kitéve. Akaratának végrehajtásával Sáhint bizza meg s intézkedéseit azzal indokolja, hogy Dilrubá az ő ha-