Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896

5

zik, tűnjék el minden vágya, minden reménye, mint napkeletkor a csillag-ok fénye. Oly nőre van szüksége, mint te vagy, ki a hazának hozzám méltó gyermekeket neveljen.

Kemál bej szivében ily érzelmek forrtak, lelkét ily magasztos gondolatok töltötték el s a mit ő maga érzett és gondolt, azt oly remek nyelven közölte honfitársaival, hogy minden szava velőkig hatott s a hazaszeretet lángja, az ősi dicsőség emléke, a jelen gyalázata olv mélyen átjárta a jobbak szivét, hogy a kormány megijedt a következményektől. Ezért kellett Kemálnak külföldre menekülnie, ezért kellett népe fővárosát örökre elhagynia s ezért helyezték rendőri felügyelet alá. A kormány félt a nagy költőtől s művei csak úgy láthattak napvilágot, ha a bennük vitatott eszméket a censura veszedelmeseknek nem találta, vagy pedig különös czélzatukat fel nem ismerte. Arra azonban mégsem volt képes a rendőrség, hogy elvágja végleg ama kötelékeket, melyek Kemált a lelkes ifjúsághoz csatolták. Dalai tovább terjedtek kéziratban vagy úgy keltek szájról-szájra — és könnyen, mert az ifjúság saját szivének szózatát hallotta belőlük. Dalai közül azonban nyomtatásban alig jelent meg valami.

Hogy később Kemált jobban méltathassuk, s jelentősége tisztábban álljon előttünk, foglalkozzunk mindenekelőtt egyes színdarabjaival külön-külön.

Mint már mondottuk, irodalomtörténeti szempontból legnevezetesebb s általában legismeretesebb »A haza, vagy Szilisztria« czimű 4 felvonásos színdarab. Tárgya egy egyszerű szerelmi történet, melyről Kemáj bej Ebu-z-Zia Tevfik bejhez intézett s a »Medzsmúa-i-Ebu-z-Ziá czimű folyóiratban megjelent kritikai levélben igy szól: »Ennem tettem egyebet, minthogy egy históriát, mely, mint mondják, a boldogult IL Mahmúd szultán idejében Sumla ostroma alkalmából történt, egy kevéssé kibővítettem s kapcsolatba hoztam Szilisztriának a krimi hadjárat folyamán végbement ostromával.«

E darabnak, mely a régi és új irodalmi irány követői közt nem egy irodalmi vitára szolgáltatott alkalmat, meséje röviden a következő :

Zekkie, kinek édes anyja és egyetlen fitestvére már régen meghaltak, atyja pedig hir szerint örökre elveszett, egy jó öreg dajka felügyelete alatt él Monosztirban. Meglát egyszer az utczán egy fiatal önkéntes tisztet, kinek Iszlám bej a neve. Megszereti, az ifjú is őt. Iszlám a dajkától levelet küld Zekkiének s bevallja szerelmét. A leány épen álmatlanul töltött egy éjszakát; minden gondolata Iszlám bej volt, lelki élete teljesen megváltozott, valóját egészen szerelme töltötte be. Hajnal felé Iszlám bej ki már régen ott sétált Zekkie háza előtt, az ablakon beugrik kedvese szobájába s elmondja neki, hogy búcsúzni jött, mert csatába kell mennie a hazáért. Zekkie, ki még csak alig egy pár pillanatra