Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1895
Alumneum. Már igen korán gondoskodott az ev. egyházközség a szegénysorsú tanulók segélyezéséről, részint az által, hogy bizonyos számú alumnusokat ingyen látott el a szükségesekkel, részint az által, hogy ezeknek s minden egyéb szegény, de szorgalmas és jó erkölcsű tanulónak alkalmat szolgáltatott a cantor vezetése alatt begyakorlandó és vasár- s ünnepnapokon advent és böjt idejében a templomban, országos vásárok és családi ünnepélyek vagy temetések alkalmával előadandó zene és karének által, vagy kéregetések útján könyöradományokat gyűjteni; végre még az által is, hogy közvetlenül nyújtott kegyes adományokban részesítette az egyes ifjakat. Ezen jótétemények, melyek egyszersmind szorgalmas tanulásra és erkölcsi jó viseletre való ösztönül szolgáltak, 1700-ban újonnan szabályoztatok egy ezen ügyben kiküldött bizottság által. 1770-ben határoztatok, hogy a felsőbb három osztálybeli tanulók közül összesen 33 ingyen, 37 pedig 6—10 frtnyi pótfizetés mellett részesülhessenek az alumneumi jótéteményben. Az alumnísták mindenek előtt kötelesek erkölcsi viseletűket és szegénységüket megfelelő bizonyítványokkal igazolni. Egyéb kötelességeik és az általok igénybe vehető jótétemények a régibb szabályzatok értelmében tartattak fenn. 1805-ben az alumnisták száma 127. tett, kik közül 42 a tiz forintnyi díjt fizették, 85-en mint beneficiánsok részint kevesebbet fizettek, részint egészen ingyen tartattak. Az 1811 és 1817-ben bekövetkezett értékleszállitás (devalvatio) következtében az alumneumi vagyon majdnem felényire olvadott le, úgy, hogy annak befolyó kamatjaiból csak kevés alumnista részesülhetett egészen ingyenes ellátásban. Az iskolai pénzalapnak említett 1811 és 1817 évi tetemes veszteségei után találkoztak ismét nemeslelkü barátjai a tanuló ifjúságnak és főtanodánknak, kik közül alumneumi czélokra kegyes alapítványokat tettek, úgy mint: Pongrácz Imre, Kuthy Miklós, Lehóczky Márton és Grenczner Samu. Az 18G 1-ik évi iskolai közgyűlésben az alumneumra nézve azon határozat hozatott, hogy a lyceális pénztárból az ephorusnak díja 42 o. é. frt legyen és hogy az alumneum szükségleteinek fedezésére évenként 126 o. é. frt, azonban a szükséghez képest több is adassék. Az 1861/62-ik tanévben az alumneumi étkezésben részesültek 84, még pedig 60 a teljes, 17 a fél díj befizetése mellett, 7 mint ingyenes. Miután 1865-ben az alumneum akkori ephorusa Fűrész Ferencz tanár a szegényebb sorsú tanuló ifjúság érdekében javaslatba hozta, hogy az alumneumban az addig szokásos ebéden kívül egy meghatározandó, lehetőleg csekély pótfizetés mellett egyszersmind vacsora is adassék; a lyceális
