Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1895
19 közgyűlés azt határozta, hogy az alumneum, mely ugyanis a legszegényebb tanulók élelmezésére szolgál és melynek fentartására külön kegyes alapítványok valamint az évenként begyűjtetni szokott könyöradómányok vannak szentelve, még jövőre ugyanoly minőségben maradjon meg, mint azelőtt; vttől elkülönítve egy önállóan kezelt más intézet „convictus“ neve alatt alapittassék, melyben a jobbmóduaknak ebéd és vacsora nyujtassék a lehető legcsekélyebb befizetési díj mellett. Ilyen convictus az 1866/67-iki évben lépett életbe; az alumneumtól elkülönített helyiségben és külön ephorus gondnoksága alatt kezeltetik. 1878-ban az alumneum akkori ephorusa Palcsó István tanár a közgyűlés elé terjesztett emlékiratban felemlítvén azt, hogy az alumneumi jó- téteményeseket évenként ajánlani szokott liptó- és árvamegyei pártfogó urak közül némelyeknek ebbeli jogigényei iránt kétség forog fenn, váljon általuk, vagy elődeik által oly pénzalapitvány tétetett-e az alumneum javára, hogy annak évi kamatjaiból lehessen az általuk ajánlott jótéteményes alumnistákat ingyen vagy a díj aránylagos részének elengedése mellett ellátni; ezen ajánlási jog felderítése czéljából a közgyűlés által részint az ephorus bízatott meg, hogy az illető pártfogókhoz irásilag intézzen felszólítást, — kérdéses jogigényeik bebizonyítására, — kiknek feleleteiben azonbon az állítólagos joggyakorlatra való hivatkozásukon kívül semmi egyéb érvényes bizonyíték nem hozatott fel; — részint bizottság neveztetett ki, melynek jelentése folytán a lyceumi leltárban csak három oly okmány található fel, melyre ama pártfogók kétségen kívül támaszthatják jogigényeiket, t. i. a Buchholtz Pál-, Ambrózy János-, és Pongrácz Imre- féle végrendeletek. Ennek folytán az határoztatott, hogy az ezen hiteles okmányokra hivatkozó pártfogók u. m.: Platthy János, Platthy Gyula, Kubinyi Kálmán és Detrich Dániel egy-egy, Pongrácz Fedor pedig két tanulót ajánlhatnak évenként az alumneumi jótéteményesek sorába, oly megszorítással azonban, hogy ezen ajánlott tanulók csakis ama végren- deletileg meghatározott tőkék kamatjainak erejéig menthetők fel a rendes alumneumi díjak fizetése alól, a többletet pedig pótlólag fizetni tartozzanak. Utólag 1881-ben küldte be Lechoczky János liptói pártfogó úr a családjának egyik elődje Lehoczky Márton által 1837-ben tett végrendelet hiteles másolatát, melynek 7. pontja szerint a késmárki alumneuinnak 500 pengőforint hagyatott, — és ennek alapján két ingyenes alumnista ajánlására jogot igényelve, ezt, úgy mint annak előtte, továbbá is gyakorolja. 1880-ban örök emléket állítottak fel maguknak alumneumi czélra ajánlott nagylelkű alapítványukkal néhai Stenczel Hugó akkori lyceumi felügyelő és minden nemes czélért lelkesülő neje, szül. Nendtvich Paulina, kik az alumneum számára 500 frtnyi alapítványt tettek oly czélból, hogy ennek kamatjaiból az alumneumban, évenként két ev. szegény tanuló ingyen élelmeztessék. Ugyanezen évben néhái Sólyomi József, volt kegyes tanitó2*
