Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
Emlékbeszéd Kossuth Lajos felett az ápril 18-ikán tartott gyászünnepélyen mondta Votisky Károly tanár. Sírjatok, árván hagyott nemzetek! Sión leányi gyászba öltözzetek! Légyenek az ő érte hulló könyek Emlékezetét fentartó könyvek; Szíveteket formáljátok oszlopnak, Melynek betűi soha le nem kopnak. Amen. 221-ilc Dicséret: Király utolsó tisztességtétele 4. v. CXXXVII Zsolt. dal. „Hogy a babiloni vizeknél ültünk.“ Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezeti Midőn az egész keresztyén világ az emberi nem Megváltójának halála és feltámadása emlékét ünnepié: azon napok alatt érte a magyar nemzetet ezredéves európai életében a legnagyobb gyász: Kossuth Lajos, a nemzet Megváltója örökre lehunyta szemeit! De miként a Megváltó halála után bekövetkezett annak megdicsőülése a feltámadásban : akként lehet az egész nemzetet megrendítő és kétségbe ejtő s mondhatni az egész emberi nemet megdöbbentő gyászban az egyedüli vigasztaló, éltet adó reménység, hogy az általa képviselt eszme a koporsóból kikéi és eget kér s hirdeti majdan a nemzetnek a Megváltás evangyéliomát. Majdnem egy egész századig tartó életkor és 60 éven jóval túl nyúló közpálya idején — mert a hontalanság 45 éve alatt is csak az ő nevének varázsa uralkodott a magyar nép millióinak szivén — elfelejtkeztünk megbarátkozni azon gondolattal, hogy őt a természetnek mindenkire kötelező törvénye elragadhassa tölünk. Megbarátkoztunk Kossuth halhatatlanságának gondolatával és ravatalánál egy szó nyilallott az egész hazán keresztül: „Állj meg idő, kivel mégysz még tovább!“ Mit ér az emberi élet, ha a legdicsőbb életre a koporsó záródik; mit ér a legdicsőbb törekvés, ha annyi ész erő, hősies akarat, az egész miveit világot bámulatba ejtő kiapadhatlan eszmei gazdagság, páratlan tudomány, nemes jellem, ideális élet az emberi tökéletesség eszményképe por és hamuvá lészen! Mily észbontó és velőkig ható fájdalommal tekintünk életének kimagásló momentumaira, ha meggondoljuk, hogy mind e dicsőségnek, a fáradhatlan 92 éves kéz nemes munkájának utolsó földi jutalma 20 napig tartó haláltusa és agónia — nem is csendes elszendere- dés mit a görög bölcs kívánt az élet jutalmául — mígnem végre a halál diadalmaskodik a legdicsőbb élet fölött!
