Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
11 Legyen áldott az építő pártfogóság, a bejáró tanuló Ifjúság, a tanári kar, mely egy Kralovánszky, egy Hunfalvy, egy iátenczel Húgo szellemében haladva, igyekezni fog a rábízott ifjúságot a magyar haza és prot. egyház erős oszlopaivá nevelni. A mely pártfogóság ilyen áldozatra volt képes, az tudni fogja kötelességét a jövőben is. Mert azáltal, hogy az új iskola felépítésére szükséges összeget megszavazta, még nem róvta le teljesen az ő valódi, keresztyén, évangyéliomi feladatát az iskolával szemben. Az anyagi áldozatnál szebb és dicsőbb a lelki áldozat, midőn az elszomorító közöny önzés és hitetlenség helyébe az Önzetlen érdekeltség lép az iskola ügyei-bajai iránt, mi buzdításul fog szolgálni s áldásos is lesz következményeiben tanárra, tanulóra nézve egyaránt. Legyen áldva a tanintézet. Az Úr szent lelke lebegjen mindenkor áldólag felettünk éjjel-nappal, békében-viharban az idők végéig! Amen. Az éljenzések elhangzása s az „Erős várunk“ elzengése után következett az intézeti helyiségek megszemlélése, minek megtörténte után a közönség elégedett kebellel bugyta el az intézetet. Az ünnepély emléke sokáig fog élni a közönség szivében. Nemsokára ezután a Meese-szálloda fogadta magába a közönséget. A közebéd alkalmával szép felköszöntőket mondottak első sorban a fölavató püspök úr ő Méltóságára, kinek ősei már a hussziták idejében harc/.oltak a lelkiismeretbeli szabadság mellett s ki maga is a hitbuzgóság mintaképe, kit vallásos buzgalma vezérelt Wittenbergába is, hol aztán alkalma volt a mostani német császárral is érintkezni; felköszöntőt mondtak továbbá a lyceális felügyelő úrra, mint aki vaskezekkel kormányozza a reá bizott intézetet; a tanárokra, a pártfogóságra, a tanintézetre stb. A tanintézetre mondott több felköszöntő tartalma az volt, hogy a Késmárki ág. hitv. evang. kér. Lyceum: „Vivat! floreat! ereseit in aeternum ! Zvarínyi Sándor.
