Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1892

b. Eötvös volt miniszternek az egységes iskoláról tervezett, de nem foganatosított rendszer után. ezt vagy ehhez hasonlót tartván egyedül czélszerűnek a gymnasium és reáliskola minden észlelhető bajainak gyökeres orvoslására és hazánk közművelődésének magasabb színvonalra való emelésére. E szerint tehát nem vevén tekintetbe azokat a tényezőket, melyek a gymnasiúrnőktől különvált reáliskolák létrehozására befolytak, hogy ez a kétféle tanintézet egészen külön alapra lett fektetve és külön czélt követ, — amaz a tudomány-, emez a műegyetem tanulmányaira szolgál előkészitő inlézetül — és annak megfelelően mindegyiknek tanasz- közei, módszere s szellemi iránya is más; nem tekintve továbbá azt sem, hogy hazánkban ez a kétféle középiskola még csak rövid idő óta törvény és utasítások által van szabályozva és habár folytonos kifejlődésnek örvend, az idő rövidsége s a közvélemény áramlata elleni küzdelem miatt egyike sem érhette még el kitűzött czéljának legmagasabb fokát: — a miniszter főként abból a tapasztalatból indulván ki, hogy a reáliskolák minden rajok fordított gond és nagy költség mellett nincsenek kellő arányban látogatva úgy mint a gymnasiumok; viszont az utóbbiakból kilépett tanítványok nagy része oly selejtes és csekély készültséggel bir, hogy az egyetemi tanulmányokat nem folytathatja a kívánatos sikerrel, azt tartá, hogy egy egységes iskola, mely mind a két középtanodának tanulmányait és módszerét, tanárait és taneszközeit magába foglalná, hivatva lenne a tanulókat mind a tudomány-, mind a műegyetem tanulmányaira egyaránt alaposan és mindenoldalulag kiképezni; mely egyszersmind annak a kényszerűségnek is venné elejét, hogy a tanítványok mindjárt az I. osztálytól kezdve kény- telenittetnek az egyik vagy a másik pályára magokat elhatározni.

Mielőtt pedig a közokt. miniszter az ilyen egységes középiskoláról önmagának tiszta fogalmat, vagy annak tervéről és kivihetőségéről tanácskozott volna: annak a még bizonytalan körvonalokban szeme előtt lebegő uj iskolának létesítésére legnagyobb akadályul tekintvén a görög nyelvet, ennek a tudományos művelődésre való szükséges voltát kétségbe vonta. E nézetének támogatására pedig felhozd, hogy a tapasztalás szerint a görög nyelv tanításában mindeddig általában csekély eredmény éretett el, hogy e nyelv elsajátításának nehézsége folytán nem csekély részben a túlterhelés panaszára szolgáltatott okot és a közvélemény általános ellenszenvével találkozik. Azonban — úgymond — saját nézetének érvényesítését függővé akarván tenni az illető szakférfiak véleményének mérlegelésétől, mindenek előtt kereste meg a közoktatási tanácsot, hogy szolgáljon felelettel a következő kér8. A közoktatási tanácshoz intézett . kérdései.