Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1892
40 4. Hunfalvy Pál beszede. s vitatkozás tárgyává tétetett, de szélesebb körökben is országszerte a közművelődés iránt érdeklődő komoly gondolkodású hazafiak figyelmét vonta magára s véleményük nyilvánítására szolgáltatott alkalmat és ösztönzést. Nem sokára azután junius 12-én a főrendiházban Hunfalvy Pál tartott nagy jelentőségű beszédet, melyben némely középiskolai tantárgy ú m. a történelem, természetrajz és nyelvek tanításánál alkalmazandó czélszerűbb módszerről alapos szakavatottsággal értekezvén különösen a görög nyelvet ifjúi hévvel védelmező támadói ellen. A nyelvekre vonatkozólag emlité, hogy országszerte panaszkodnak, hogy igen sok nyelvet tanítanak a gymnasiumban; erre nézve pedig nincs külömbség a mi gymnasiumaink és a művelt európaiak között. „A latin nyelvben az „utasítások“ követelményei túlhaladják a gymnasium tulajdonképi feladatát. A görög nyelv tanítása ellen hazánkban régóta uralkodik általános ellenszenv ; de tudjuk, hogy a protestáns iskolákban soha sem szűnt meg egészen a görög nyelv tanítása. Ennek köszönjük, hogy a magyar irodalomban volt egy Kazinczy Ferencz, egy Kölcsey F., kikre tisztelettel tekint fel a mostani kor és fog feltekinteni a jövő kor is“. Kimutatja továbbá, hogy a görög nemtudás a magyar tudományt nem mozdította elő, sőt oka volt, hogy egyetemünk nem tűnt ki sem a bölcsészeiben, sem politikában, aeszthetikában, történelemben, mint más egyetemek, hol a görögöt tanítják, és nem produkált oly nagy Írókat, minőket a külföldi egyetemek „Mit vesztenénk, ha beszüntetnők a görög nyelv tanítását? Először megsemmisítjük azt a szép kezdetet, a mely mostoha Körülmények közt is meglett és melynek köszönjük Arany Jánost is, az egyedüli magyar költőt, kinek múzsája görög geniuson táplálkozott; ennek az uj aerának köszönhetjük, hogy egyetemünkön is van már tanár, a ki a római jog tanításában a görög forrásokat is idézheti, valamint philologusaink és történetíróink is, kik előtt a görög nem zárt könyv. Magyarországon a görög megszűntével a magyar tudomány örökös zséllérségre kárhoztatnék, mely kénytelen volna azon morzsalékból élni, mely a külföldi tudomány dús asztaláról lehúll: nem támadna nálunk egyetemes történelem, önálló philosophia, kritika stb. Méltatlanná tennők a magyar fajtát a hegemóniára Szt. István koronája országaiban. A magyarok nem fognának szert tenni önálló tudományra, de mások fognának; s igy a magyarok alább sülyednének, mások pedig feljebb emelkednének. Es váljon ezt kivánja-e a magyar genius, vagy ez-e az, a mit magyar geniusnak neveznek? A magyar geniusnak európainak kell lenni. Nekünk európaiaknak kell lennünk, testestül
