Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889

46

ünnepeljük, szivünk melege, hogy élessze a hit, szeretet és remény érzelmeit és érlelje meg a humanismus szép virágait, melyek ezen isteni érzelmekből fakadnak. És megerősödve ezen érzelmekben, és lelkesedést merítve a dicső példából, ne rettenjünk meg az akadályoktól, melyek utunkba gördülnek, hanem teljesítsük lelkiismeretesen kötelességünket, melyek élethivatásunkkal járnak.

Nem is lehet többé a rideg közöny és lelket dermesztő tétlenségnek rabja, kit felrázott a kötelesség érzete, a ki nemes példán lelkesedni tud, és azt követni akarja, ki jótéteményért, melyben részesült, vagy melyben embertársai részesülnek, hálás kegyeletben olvad fel.

Jóny Tivadar teljes életében egy eszméért égett, egy eszmének szentelte egész életét; ő a késmárki Lyceumnak, melynek hálás növendéke volt; szebb jövőt akart alkotni és hogy azt tehesse, alárendelte ennek a magasztos czélnak önérdekeit; kincseket gyűjtött teljes életében, anyagi és szellemi kincseket, pénzt és könyveket, és igy lett, mint hálás növendéke és barálja az intézetnek, egyik legnagyobb jótevője.

Nem akarom ez alkalommal teljes életképépét feltüntetni, nem is tehetném, ha akarnám is, miután a dicsőültnek csak egyes életadatai ismeretesek előttem. Én csupán azon vonásokat akarom kiemelni, melyek életképének sajátos fényét és jellegét képezik.

Jóny Tivadar nem Késmárk szülöttje, ő Iglón született 1817. Már- czius 17-én és Miskolczon halt meg 1883. April 3-án; de Késmárk volt az, hol ifjúságának napjait és nagy részben férfi korát töltötte. Itt a Lyceumban végezte tanulmányait, és Hunfalvy Pál tanúbizonysága szerint a jeles joghallgatók sorába tartozott. Elvégezvén tanulmányait, utazni ment és gyűjtött bő tapasztalatokat. De a mit másutt dicsőt és nagyott látott, el nem moshatta ifjúkori benyomásait, és az az emlék, melyet gyermekkorában szivébe zárt, ki nem veszett kebeléből, híven kiséri őt mind végig, valamint szeretett, jó barátja Ferenczy Lajos. Ezen emlék szülőföldének, a bérezés Szepességnek és nevelő anyjának a késmárki Lyceumnak emléke, mely annál kedvesebbé lett előtte, minél távolabb volt szülőföldétől. Én nem tudok Jóny Tivadarra gondolni a nélkül, hogy fel ne említeném a büszke hegy- és erdőkoszoruzta Szepességnek képét. Mert e kedves föld határai közt nőtt és fejlődött ilyen férfivá, a minő volt, itt emelkedett az ő lelke, itt gyuladt szent tűzre az ő szive, itt tárult fel lelke előtt egy büvös-körü mező, jövő élethivatásának zajtalan, de áldásos működésének mezeje: ő elhatározta magát, hogy intézetünknek szebb jövőt fog alkotni, mi ál al az egyháznak és a hazának is teend fontos szolgálatot.

Jóny Tivadar serdülő kora azon időre esik, midőn a haladás szelleme még nem hatotta át az összes nemzetet, de elérvén azt a kort, midőn a gyermek ifjúvá lesz, uj világ tárult fel előtte; hazánk jobbjai országos in-