Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889

45

EMLÉKBESZÉD.

Jóny Tivadar a késmárki Lyceum nagy jótevője felett.

Scholcz Frigyestől.

(Előadatot 1889. December 17-én a dicsó'ültnek állított emlékoszlop felaratása ünnepén.)

Mélyen tisztelt Gyülekezet!

Szeretett Ifjúság!

A nemzetek Pantheonban helyezik el nagyaikat, kik hazájoknak hirt és dicsőséget szereztek, magoknak pedig halhatatlan nevet vívtak ki. Babérral koszoruzza a hálás nemzet a hősök homlokát, kik hazájok léteiéért, szabadságáért és jogáért küzdöttek.

A késmárki Lyceum egy szerény, igénytelen embernek állít emléket, ki sem vérrel áztatott csatatéren, sem másutt a közéletben nem küzdött, de a ki mégis a kiváló ritka emberek sorába tartozik. Jóny Tivadar nagylelkű jótékonysága által vívott ki magának halhatatlan nevet, ő a késmárki Lyceumnak ujraalkotója. Az ő emlékezete, mely a mi szivünkben él, át fog szállani nemzedékről nemzedékre, mig Késmárk áll és a Lyceum falai. De a mi a dicsőültnek nyugvó helyét is megjelöljük; azért állítottuk fel az ő emlékét, hogy ezen külső látható jel által is adjunk kifejezést iránta való változatlan tiszteletünknek és forró hálánknak. És mi emberileg cselekszünk, midőn külső látható jellel, symbolummal is akarjuk drága emlékezetét megörökíteni és általa leróni hálánk adóját. Nem lesz tehát elfelejtve Jóny Tivadar sírja ; a ki meglátja a hamvai felett emelkedő emléket, mely oly hivólag ragyog a szemlélő elé, annak szivéből e szavak rebbennek: hogy „úgy temettük el nagy jótevőnket, a mint azt tőlünk érdemelte“, a kinek nagyszerű hagyománya Lyceumunk, mondhatnám Késmárk városa történelmében uj időt jelent.

így lelki örömmel mondhatjuk el a szentirás szavával: „ez a kő, melyből nagy jótevőnknek emlékét felállítottuk, emlékezetre leszen az utódoknak mindörökké“. (Józsua IV. 6. 7.) így válik ezen emlék felállítása a kegyeletnek, a hálának és tiszteletnek ünnepévé; azért gyűltünk ide, hogy ismételve megemlékezzünk Jóny Tivadarról, e kedves halottról és áldjuk az ő nemes, dicső tettét és fejezzük ki azon óhajtásunkat: bár merítene ezen kegyeletes ünnepély alkalmából kivált a fiatal nemzedék és különösen a tanuló ifjúság buzgalmat és lelkesedést oly tettek követésére, melyek kegyesek Isten és az emberek előtt! Bár szállna ez alkalomból is igazi lelkesedés szivünkbe, hogy elűzhessük körünkből egyházunkat és intézményeit veszélyeztető két nagy ellenséget: a materialismust és a lelketlen közönyt! Bár felgyulna ez alkalommal, midőn egy ritka ember emlékezetét meg2.