Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889
37 A tanári karban újabb időben következő változások történtek. Kuncz Edmund és Lindner Ernő, kik 1856-ban rendes felgymna- siumi tanárokká lettek, az első 1857-ben Beszterczebányára, a másik 1859-ben Eperjesre ment el. Weber Armin, ki 1856-ban Iglóra hivatott meg, onnan egy év múlva visszajött, a következő években pedig súlyos tüdőbetegségben sinlődvén, csak megtört erővel birt az ifjúság nevelésében fáradozni, mig végre 1861-ben márczius 23-án jobb létre szenderült. A tanoda érdekében tanúsított fáradhatlan buzgósága és sokoldalulag miveit humán jelleme feledhetetlenné teszik őt mindenkorra. Helyét Scholcz Frigyes foglalá el, ki már 1858 óta tanodánk felsőbb osztályaiban rendkívüli tanárként működött vala, ugyanakkor rendes tanárul választatván meg. Változás a tanári karban 1856-61 A késmárki tanoda újra kerületi lyceum történelmi czimét vette fel 1861-ben. A magyarhoni protestáns egyház országunk fejedelmi házával kötött régibb szerződések — a bécsi és linczi békekötések — utján szerzett és főként az 1790/1. évi 26. t.-czikk által szentesített jogaihoz állhatatosan ragaszkodván mind az 1856-ik évben Thun miniszter által kiadott egyházszervezeti tervezet, mind az 1859-ben megjelent cs. k. nyílt parancs ellen, — minthogy ezek áltál egyházunkba oly alkotmány és rendtartás czéloztatott behozatni, mely annak jogait lényegesen sértette, — erélyes határozottsággal küzdött*), mig nem végre visszanyerte autonómiáját 1860-ban. Ez által egyszersmind kebelében levő saját iskolái felett szabad rendelkezési jogot nyervén vissza, ezeket a nevelés és tudomány valamint a protestáns szellem és hazafiui érzület igényeinek megfelelően átalakítani és anyagilag támogatni egyik legsürgetősebb s legfontosabb feladatának tekinté. Ezen szervezési működés a neA prot. egyház autonom iájának helyreállítása 1860. Az autonom utón létrejött tantervezet 1861. *) Örök emlékezetre méltó különösen az 1859. évi szept. 27-én Késmárkon tartott tiszai egvházkeriileti gyűlés erélyos fellépése a nyílt parancs ellen, mely alkalommal Zsedényi Ede és Máday Károly lángoló szavakkal keltek ki a pro- testáns autonómia védelmére a kormány túlkapásai ellen, hivatkozván a protestáns egyház nagy érdemei és küzdelmei árán szerzett elévülhetlen jogaira és a jogfolytonosság elvére. Az ezen gyűlésből ő. cs. k. Felségéhez intézett fölirat hazánk egyházi és politikai autonómiájának visszaszerzésére tett első döntő lépésnek tekintendő.
