Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889

Más segély- források megnyílása 1856—5^.

Változás a pénztári gondnokságban 1P55

Ezen szomorú elhagyatottságban, hol a tanárok csekély dijért mégis áldozatkészen buzgólkodtak az oktatás és nevelés ügyében, más oldalról nyíltak segélyforrások, melyeket itt elősorolni bálás kötelességünknek tartjuk. Mindenek előtt hálával említendő a németországi Gusztáv Adolf-féle egylet, melyhez Kuncz Dávid belyb. lelkész és Weber Ármin tanár lettek kiküldve segélykérés czéljából, s mely tanodánkat, mint a protestáns szellemet híven őrző és terjesztő intézetet évről évre beküldött segélyösszegekkel gyámolitá. Szintúgy iskolánk távolabbi hitrokonainál a superintendentiák és esperességek utján begyűjtött adományokból tetemes összegek folytak be. Néhai Gemza József 10,000 pfrtig növekendő végrendeleti hagyománya jutott az iskolának közösen a belyb. egyházközséggel. Továbbá néhai Török Gáspár végrendeletileg hagyományozott 80 pfrtot, Spóner Ferencz 1000 pfrlról szóló kötelezvényt adott, Genersich Sándor és Cornidesz Károly egyenkint 100 pfrtot és ugyanannyit egynéhány lelkes iskolabarát, Zsedényi Ede 100 o. é. irtot*), Nauer Samu és Dlhányi József tanár kisebb összegeket ajánlottak. Végre a Szirmay Pál-féle tömegből leginkább Hanzély Ottó ügyvéd önzéstelen fáradozása által visszanyert régi tetemes (4000 pfrtnyi) követelés kamatostul, a fentemlitett adományokkal együtt képessé tették az iskolai pénztárt a folyó kiadások fedezésére. Azon kívül Késmárk városa részéről 1854 óta az iskola fűtésére évenkint 24 öl tűzifa szolgáltaik ki. Jótevői közül számíthatja az intézet az említetteken kívül méltán néhai Roth-Teleky Johanna grófnőt is, kinek nagyszerű alapítványából évenkint elosztogatott szorgalomdijakban a késmárki tanodának felsőbb osztályú ev. növendékei közül is nehányan rendesen szoktak részesülni.

A nagyobb iskolai pénztár gondnokságával, melyet 1842 óta Raisz János lelkiismeretes buzgósággal viselt, ennek lemondása után 1855-ben dr. Lám Frigyes bízatott meg. Ugyanakkor Goldberger Gusztáv, ki mint harmadik gondnok 1852 óta a pártfogói községektől évenkint ajánlott segélyadományok begyűjtése- és kezelésével meg volt bízva, ezen tisztségéről lemondván, azóta 1859-ig ezen külön pénztár gondját Weber Ármin és Marcsek János tanárok felváltva viselék.

*) Az 1753. évben Austria- és Bajorországtól kötött conventio szerint 1 finom ez. márka számíttatott 20 ez. vagy pengő forinttal. 1 pfrt = 21/, vfrt = 3 huszas = 6 tizes = 12 ötös = 60 pkr.; 1 ez. tallér = 2 pfrt = 5 vfrt. Az 1857. évi conventio szerint pedig a márka helyett .1 vámfont 500 grammal vétetett fel a pénzláb alapjául, melyből 30 porosz tallér, vagyis 45 osztrák értékű (o. é.) frt veretett. 1 o. é. frt = 100 o. é. kr., I pfrt = 105 o. é. kr.