Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889
35 vezeti real-tanulmányoknak és ezeket a ciassikai és bölcsészeti tanulmányokkal kívánatos összhangzásba hozta, hanem a szakrendszer behozatala és a paedagogiai elveken alapuló javított tanmódszer által is az oktatásban sikeresebb eredményt tett lehetővé: mindazonáltal nem hozható meg a mivelődés várt gyümölcseit: de miként is ? hol a tanárok felsőbb hatóság állal előirt — az uralkodó r. kath. egyház és hazaellenes kormány igényei szerinl szerkesztett — tankönyvek fonalán*) és a szabad gondolkozást s meggyőződést bénító külviszonyok közt csak ügygyei bajjal ápol- gatliaták a protestáns szellem, a hazai történelem, a bölcsészet és a magyar irodalom szellemi növényeit! Szóval, hiányzott azon tanrendszerben a szabadelvüség, különösen a protestáns vallás és a nemzetiség éltető szelleme. Annál nagyobb elismerésre méltó azon tanférfiak érdeme, kik ily nyomasztó körülmények, sőt személyes veszély között nem szűntek meg lelkiismeretök, prot. meggyőződésük és a haza iránti szeretőtök sugallatait híven követni s az ifjúságot saját példájukkal serkentve a haza és ev. egyház szent ügyének méltó polgáraivá nevelni. De mind e jóakarat és ernyedellen munkásság, melyet a tanári kar és némely lelkes pártfogó kifejtett iskolánk ősi tiszta jellemének megóvására, nem hárithatá el ama káros következéseket, melyek a m. kormány közvetlen beavatkozásából az iskola és egyház közti szoros kapocs felbontására irányulva kifolytak. A kormánynak e ezélzatossága, mely szerint a prot. iskolákat az egyházi viszonyból kirekeszteni és a maga közvetlen igazgatása alá venni törekedett, mind az 185G-iki egyházszervezési tervezetéből, mind az 1859-iki nyílt parancsából tisztán kiviláglik. A protestáns egyház mintegy gyanítva, hogy a testületén kívül kormányzó kéz az uj rendszerrel uj, nem valódi protestáns szellemet igyekszik tanodáinkba oltani, elhidegült ezek iránti szeretetében s vissza kezdé vonni saját ápoló kezét onnan, hol idegen sáfárt látott, kivel megbarátkozni nem tudott, megküzdeni pedig sem erőt sem módot nem talált. Úgy magok azon pártfogói egyházközségek is, melyek éven- kinti ajánlataikkal tanodánk átalakítását elősegiték, ezen áldozat- készségükben mindinkább ellankadtak, és ismételt felszólítások sőt kerületi határozatok daczára is közönyös állást foglaltak el iskolánkkal szemben és segély nélkül hagyák azt sinyleni. Az egyház és iskola közti viszony elzsibbadasa A pártfogói segély kisebbed ése. *) Csak nehezen sikerült p. o. Hunfalvy János világtörténelmének használatára a kormányi engedményt megnyerni.
