Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889
18 részesittetett. A tápintézet feletti felügyelet, az ephoratus, mely 1846-ig a rectoratushoz vala kötve, Hunfalvy Pál indítványára ettől elkülönittetett és ugyanakkor 6 évre Stenczel Hugó tanárra ruháztatott. Ezen tisztséggel járó díjazásra (100 vfrt), valamint az alumneum egyéb szükségleteire, a mennyiben ezek az évenkint begyűjtött könyöradományok- és az alumnisták befizetéseiből nem valának fedezhetők, egy 1837-ben hozott közgyűlési határozat folytán, a lyceális pénztárból évenkint 300 vfrtnyi segélyösszeg nyujVáltozás a tlieologiai és mathe- matikai tanszéken 1845. Benedicty János tanár emlékezete. ( tatott. 1845-ben Lőrincsék Samu, a theologia tanára, ki egyszersmind a rhetoricai és bölcsészeti osztályokban a vallást és magyar irodalmat adta elő és mint a vallásos eszményiség, a hazaszeretet és humanitás lelkes apostola buzditó szavával és tiszta jelleméve nemesitő befolyást gyakorolt a tanuló ifjúságra, ezen hivataláró lemondván Lovinyobányára ment el lelkésznek. Ezen tanársággal Steiner Samu, a mathematica és természettudományok eddigi tanára ruháztatott fel, ennek helyébe pedig FürészFerencz hivatott meg. 1847-ben a főtanoda egy másik jeles tanárától, Benedicty Jánostól fosztatott meg azon évi november 25-én bekövetkezett halála által. Ő, ki fáradhatlan működését 28 évig szentelte intézetünknek, még teljes erejében és működése delén ragadtatott ki az élők sorából. Benedicty 1796-ban augusztus 11-én Nagy-Libercsen Nógrád megyében született és miután Miskolczon, Losonczon, Sel- meczen, Beszterczebányán, Késmárkon, Pozsonyban, végre a jénai egyetemen tanulmányait bevégezte, Késmárkon 1819 óta a syntaxisban, 1824 óta pedig a felsőbb osztályokban a történelem, statisztika és bölcsészet tanáraként működött. Világos és törekvő szellemű, erélyes természetű és szilárd jellemű férfiú lévén, működésében egész lényegét nyilvánitá. Erősen sürgeté tanítványait kötelességük teljesítésére, kiket is minden tanév kezdetén e szavakkal szokott feladatuk fontosságára figyelmeztetni: Die, cur hie! Esto memor patriis cur hue sis missus abl Dris! Élénk érdeket ébresztő előadásával tanítványai gondolkozását! igyekezett fölkelteni; ezeket világos felfogásra, határozott előadásra és öntevékeny kutatásra vezetni. „Non múlta, séd múltúm“ jelszava szerint nem az átvett tananyag bőségére, hanem annak alapos megértésére és mindenoldalú alkalmazására helyezé a fősulyt. A mint pedig a tudományban az egyoldalúságot kikerülve a tudomány egyes ágainak belső összefüggését és ezeknek az életre való alkalmazását kérésé, úgy az ifjúság mindenoldalú és összhangzó kiképzését, az értelmi tehetségek mellett a nemes Ízlés kifejtését, az akarat és jellem szilárdítását tűzte ki oktató nevelésének czéljául. Ennek elérésére pedig nélkülözhetlennek tartá a szellemi mivelődés
