Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889

15

felől, mint tükrözik azt vissza a törvények, viszonyok vajudozásai között szülemlett határozások, melyek változó fejlődés, hamarkodó szükség, nem ritkán az egyetemit kifeledő, az egyedit féltőn megragadó önösség nyomait viselik magokon; emlékeztessem az ifjakat, hogy az eszme vezércsillag, mely nélkül tébolygás lesz a czélra törekvés, de hogy utána, nem rája viszen az ut; hogy az élet halmokon völgyökön vonul keresztül s műveire munkapor, izzadság szennye és bűze tapad; tudják meg, hogy az ember óriás, ki fővel az eget éri, mig lába földön jár, s hogy mégis az állodalomban el kell férnie; érezzék, hogy alakuló nemzetünk jövendőnek indul, hogy a múlt bizonyosan elmúlt, s honnan a jelen kinőtt, abba vissza nem térhet a jövendő, avagy sirt tetszik inkább választanunk, mintéletetet.Tisztet- eljék a múltat, de értsék a jelent, dolgozván érette hogy nemzetünk dicső jövendőreméltóvá legyen s az utókor a mi korunkat is tisztelhesse sat.“

Ezen programmszerüen kifejtett elveknek megfelelően hivatási körében nem szorítkozott csupán arra, hogy hazánk ténylegesen fennálló jogviszonyai- és törvényeinek tágas mezején — nagyob- bára saját szerkesztésű füzetei fonalán — alapos beavatottsággal és szellemes előadással tájékoztassa kellően hallgatóit s őket, mint leendő ügyvédeket és állami hivatalnokokat az illető szakismeretekkel bőven ellása s egykori hivatalukra elméletileg és gyakorlatilag mindenoldalulag kiképezze: hanem tulemelkedvén a hasznosság követelményein, főképen mély kutatáson alapuló és eredeti felfogással terjedelmesen kidolgozott „politikájában“ a jog, a törvények és az állam eszményeivel, valamint Plato, Aristoteles és az ujabb- kori hírneves politikusok, u. m. Montesquieu, Rousseau, Hume, Smith Adám, Fichte, List sat. úttörő államrendszereivel hallgatóit megismertetvén, nekik oly irányeszméket nyújtott, melyeket egykor, mint államférfiak a törvényalkotás, közigazgatás, törvénykezés és országgazdászat terén hazánk anyagi és szellemi érdekeinek fel- jebbemelésére vezércsillagokul követhessenek.

De ezen oly magas szempontból contemplált és nagy terjedelmű feladatnak kielégilőleg egyedül megfelelni minden lelkesült- sége s munkaszeretete mellett magát elégtelennek és egy évi folyam alatt lehetetlen dolognak tartá; azért mindjárt kezdettől fogva azon reményét nyilatkoztatá ki, hogy nem soká fog működni e pályán munkatárs nélkül. Minden alkalommal tehát odamutatván az akkori jogtudósok ás politikusok felületes és egyoldalú miveltségére, egyrészről az ifjúságban a classikai tanulmányok iránti lelkesedést költé fel, másrészről pedig a jogtudományi pályának kiterjesztésével barátkoztatá meg a pártfogóságot és közönséget, meggyőzőleg mutatván ki annak czélszerüségét és elodázhatlan szükségét.

A jogtani pályára kitűzött magasabb czélok.

A jogtani folyam ki- terjesztésének szüksége.