Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
Neved bevéstünk iskolánk szivébe! Emléked él s nem tűnik el sóba! Sírodhoz el fog majd zarándokolni S porodra áldást mond az iskola! Zvarínyi Sándor. III. Jóny Tivadar emlékezete. Ki hozta ide Jóny Tivadart? Kit évek óta már sirhant takart, Ott Sajó partján, Avas hegy alatt, Hol életének lángja elhamvadt. Két égi tündér hozta ide őt, Két testvér: kegyelet és szeretet, Hogy szülőföldén, otthonában, itt Pihentesse meg fáradt csontjait! — E kedves föld határai között, Hol Tátránk büszke ormai fölött Az égnek milliárd csillaga ragyog, S a fényes nap kedvesben mosolyog, Hol lent a völgyben patak csörgedez, Kék hegyet erdős koszorú övez: Itt gyuladt meg a hazaszeretet szivében, Mely fényes lánggal égett teljes életében, Mely szellemének adá az irányt Az élet legfőbb javai iránt! Nem állott ő Titánok seregében, Dúló csatáknak véres mezejében; Ő másban látott honfidicsőséget; A béke műve az, a miért égett! A meddig benne élt egy ideg szála, Egy szellem-ügynek védelmében álla, Hogy fennmaradjon erős Sión vára: Egyházunk régi autonómiája; Hogy régi iskolánk őriztessék, Ha rája törne gonosz ellenség; Hogy védje ősz Lyceumunk falál S felhozza rá szebb jövő hajnalát!
