Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
Hogy törjön meg hatalmas erején Az erőszak, emberi vélemény! Hogy ne rombolja vészek zivatarja És létét többé semmi ne zavarja! S hogy fennmaradjon századokon át; Azért megszilárditá alapját, Hogy virulását, fényét világ lássa! Ez Jóny Tivadarnak alkotása! Ő magát tette halhatatlanná! A mig a büszke Tátra néz alá, Mig állnak iskolánknak falai, A késő kor őt is megnevezi! Nincs elfeledve, soha nem is lehet, Az idő ki nem irtja azt a nevet, Mely „alma materiünkkel egybenőtt; Még késő századok nevezik őt! És hire nő és terjedt évről évre; Áldás, áldás reá e dicső névre!!
/
