Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1887
I. Miért voltak a magyar protestáns tanintézeteknek minden időben annyi lelkes pártfogói és kik voltak a késmárki ágost. hitv. evangélikus kerületi lyceumnak kimagasló jótevői. Jelige: „Csak törpe nép feledhet ös nagyságot, Csak elfajult kor liös elődöket, A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél uj szövétneket.“ Garay. A magyar protestáns egyház keletkezése óta mindenkor a szellemi szabadság kivívásában a vezérszerepet a magáénak ismerte. Vessünk vissza egy pillantást a múlt századok eseményeinek színhelyére; varázsoljuk vissza szemeink elé régen elhunyt, prot. vallásos meggyőződésükért életüket és vérüket feláldozó dicső őseink alakjait; vegyük szemügyre ezen magasztos önérzettől és szent eszméért hevülő hitsorsosaink nyomasztó helyzetét és küzdelmeit. Azonnal a reformatio után vészfellegek tornyosultak protestáns egyházunk egén. — Az 1525. évi május havában tartott országgyűlés törvényczikkei negyedikében azon kegyetlen és minden felebaráti szeretet, megtagadó határozat mondatott, ki végzésileg, hogy a lutheránusok az országból irtassanak ki. s a hol csak találtatnak, egyháziak és világiak által, szabadon fogattassanak el, és égettessenek meg. Hitsorsosaink tűrtek, szenvedtek, elszenvedték a gúnyt, zakklatást, elnyomatást, üldöztetést, nem csüggedtek el, midőn vezérférfiainak néha váratlanul bekövetkezett megdöbbentő kimúlása vésszel és enyészettel látszék fenyegetni szent ügyüket; nem estek kétségbe, midőn az isten igéjének hirdetői elüzetve híveik köréből hontalanul bolyongtak idegenek közt; midőn a nyáj pásztor nélkül maradt; midőn nem volt senki, a ki lelki táp1