Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1887
lálék után sóvárgó lelkűk éhségét és szomjúságát csillapíthatta volna; nem volt senki, a ki irt, malasztot vigasztalást nyújthatott volna nekik keservükben és lelki aggodalmukban. Erős várunk nekünk az isten! vala jelszavuk, mely nem engedé meg hogy a csüggetegség elzsibbasztó érzelme kebelükbe szálljon. — Istenbe vetett erős hitők bátorságot nyújtott nekik, legfőbb kincsük, hitők és szabad vallásgyakorlatuk védelmére kelni. Kértek, esedeztek és miután ily utón czélt nem értek, vagyonuk és életük koczkáztatásával bátran szembeszáltak a veszélyekkel, tiltakoztak királyi önkény ellen sőt fegyveres kézzel utasították vissza és megtorolták a rajtok elkövetett jogtalanságokat. Dioszeg és Álmosd termékeny mezeje, Osgyánés Edéién határának viránya, az érsekujvári vár alatt elterülő térség protestáns elődeink vérözönétől ázott. E vér azonban nem hiába vala ontva, mert habár gyászba borultak a szent küzdelemben elesetteknek szülei, gyermekei, rokonai, a vérvetésből még is üdv fakadt prot. egyházunkra, mely Phönixként diadalmasan és uj erőben emelkedett ki hamvaiból. — Egyházi életünk egére egy jobb, egy boldogabb kor hajnalpirja hasadt, a küzdők szivében uj remény éledt fel, melynek zálogai a bécsi, nikolszburgi és linczi békekötéseknek a király által is szentesített okmányai valának. Hogy ezen vívmányt, ezen országgyűlési határozatok által biztosított és az ország törvényei közé iktatott szabad vallásgyakorlati és önkormányzati jogot, melyhez protestáns egyházunk mindenkor és minden viszonyok közt tántoríthat lan kitartással ragaszkodott, az utódok is legnagyobb kincsüknek és ereklyéjüknek tekintsék és legbecsesebb örökségüknek tartsák; hogy protestáns egyházunk egyedül a szent Írásból merített hitelvei és lantételei mindenkor eredeti tisztaságukban hirdettessenek és taníttassanak; hogy a hitbuzgóság és vallásos lelkesedés tüze el ne hamvadjon: hogy a protestáns szellem már a serdülő ifjúság kebelében felélesztessék és ápoltassék; hogy az ifjak atyáik érdemeit felismerve és azok nyomdokait követve hitbuzgó egyháztagokká, lelkes és tudományos ismeretekkel biró honpolgárokká válhassanak: dicső őseink első teendőjüknek és kötelességüknek ismerték iskolákat és tanintézeteket alapítani. Tisztábban voltak önmagukkal, felismerték a helyzetet, jól tudták, hogy ellenséges elemektől környezve, senki által nem gyámolitva, csak önsegély által érhetnek czélt, csak saját erejők megfeszítése és egyesítése által boldogulhatnak: ennek következtében főurak és nemesek, földbirtokosok és