Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1884
7 ugyanazon 1532-ik évi Junius hó 27-én rablókalandra indulva a késmárki határról 1000 darab juhot hajtottak el és nehány héttel később a Laszky Jeromos pártján levő szepes megyei nemesek és azok hiveinek a vidéken fekvő jószágait kirabolták, mely alkalommal Hein Gáspár szerint Lőcsére vittek magukkal más tárgyakon kivűl 139 tehenet, 93 borjut, 6 üszőt, 120 juhot, 112 sertést, 105 lovat és 30 kecskét, mely prédának legnagyobb része a károsodott polgárok között kárvallásuk arányához képest szétosztatott, A katonáknak, a kik a lőcseie- ket e portyázáson segítették, adatott három ökör, tizenkét juh, két sertés és mindegyiknek egy korsó sör. De Laszky nem volt azon ember, a ki azt szárazon hagyta volna elmúlni, hanem fegyverre szólítva embereit és a késmárkiakat, ugyanazon évi Julius hó 29-én Késmárkról elindulva a Lőcse városának mezején álló kazlakat és boglyákat felgyujtatta és negyven behordás végett gabonával megrakott és a mezőn talált szekeret, úgy szintén Augusztus hó 2-án a Kapeller kertje mellett és Cramer rétjein legelésző lőcsei nyájakat Késmárkra hajtata sőt Szeptember hó 12-én 500 lovassal és 400 gyalog késmárki polgárral és 2 ágyúval Lőcse alá nyomulva a várost lövetni kezdte. A hadi szerencse azonban ez ízben a lőcseieknek kedvezett, kik boszút lehelve oly heves rohammal törtek ki és támadták meg az ostromló ellenség sorait, hogy azok csakhamar hátat fordítva futásnak eredtek. ■— E csatában Laszky maga is életveszélyben forgott, mert nem csak lova lövetett ki alóla, hanem Schwáb Bernát nevű lőcsei ember reá törvén a fejére mért vágással süvegét kócsagforgójával leütötte fejéről. E süveget később Schwetenszky nevű lőcsei lakos Bornemiszának 11 forintért adta el. A lőcseiek ezen győzelem által felbátorodva most újra támadólag léptek fel és ugyan azon évi Október hó 8-án a rendelkezésükre álló összes haderővel elindulva a Késmárkhoz tartozó Viborna, Lan dók, kókusz és Forberg nevű községek kirablása után a Késmárk városa körfalain kívül álló majorokat oly czélból támadták meg, hogy onnan a lőcseiek- tői elrablott marhákat elhajtsák. Sikerült is nekik két majort kirabolni, de midőn a harmadikhoz fogtak, észrevette őket a toronyőr, ki azonnal kürttel jelt adva hangosan kiáltott: „Fegyverre lakosok! fegyverre! itt vannak a lőcseiek.“ Villámcsapás derült égről nem idézhetett volna a városban nagyobb megdöbbenést mint a toronyőr e vészkiáltása, de
