Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1884

6

városba nyomultak, Klinczer András házát megrohanták és a benne levő fegyveresek elfogása után a többi menekültek ki- puhatólása és elfogása czéljából szétoszoltak. — Sikerült is nekik többeket elfogni, minthogy Hein Gáspár szerint sok iglói polgár a kozákoktól félve a hazaikba menekülteket szidalmakkal kikergette, kövekkel megdobbálta, az elbújtakat elárulta és megengedte, hogy őket házaikban elfogják, megkötözzék, kihurczolják és elvigyék. Hein Gáspár ez eseméűyre nézve azt írja : „Eodem anno die ultima Maji latrones de Késmárk spoliarunt villas plurimas, utpote Zawada, Ulossa, Kolcz xct. . . Pecora inde quam plurima abigentes, quos Leutschovienses non annuente senatu, séd temerarie (holott Bobús György : „de bello intestinou czimű kézirata szerint a lőcseiek „cum Capitaneo suo Sebastiano Cyby, senatu populoque integro“ törtek ki a késmárkiakra) usque ad pontem infra Novam Villám (Igló) subsecuti essent praedam iisdem erepturi, ex insidiis insultum inimicorum passi sunt; cumque his viribus et numero impares eongressi, ab equitibus etiam deserti in fugám conversi sunt ;

— cumque fugientes in Novam Villám per sepes et horrea intrarent seque recipi per Heum rogarent, tűm pauci boni eos receptos oceultaverunt, plerique conviciis perscissos domibus expulerunt, lapidibus petierunt et latitantes hostibus manifesta- runt, vei certe his liberam potestatem coneesserunt illos e domibus extrahendi, capiendi, ligandi et abducendi.

Az iglóiak a felbaráti szeretet kötelességét teljesítendők a csatatéren szétszórva heverő meztelen hullákat szekeren a városba hozatták és a harangláb melletti temetőben egy közös sírba örök nyugalomra helyezték el.

A gyözelemittas késmárkiak erre örömükben ugrándozva (a mint Hein Gáspár mondja: „cum maximo gaudio et tripudio) tértek haza, a prédába ejtett nagy számú fegyve- • reket és 110 lőcsei foglyot magukkal hurczolván, kikkel kegyetlenül bántak. — Éjszakán át bilincsbe és békókba verve az úgy nevezett „vastag toronyban“ levő földalatti börtönben voltak elzárva, nappal pedig, hogy a lőcseiek büszke fenyegetése csúffá tétessék, káposztarázsa ültetésére, a káposztakertek művelésére és más nehéz munkák végzésére for- dittattak.

Az Igló mellett szenvedett kudarcz és a foglyokkal éreztetett büszke és embertelen bánásmód Lőcsén roppant izgatottságot keltett és még inkább fokozta a késmárkiak iránti elkeseredést és boszúvágyat oly annyira, hogy a lőcseiek már