Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1882
3 a király ó't harminczszor is rendre fogja utasítani, mégis azt fogja tenni alattvalóival, a mit ő akar. Midőn Tökölynek ezen felségsértő nyilatkozata Rudolf királynak értésére esett, ugyan csak 1597 évi November hó 8-án Prágában kelt levelében, szigorúan megparancsolta, Tör kölynek, hogy tartózkodjék minden további jogsérelemtől és hogy kötelességének tartsa az ez ügyben Dersfy Miklós, Hont megye főispánjának elnöklete alatt kiküldött vizsgáló bizottság előtt megjelenni. Midőn azonban ezen vizsgáló bizottmány az 1598-ik év első napjaiban Késmárkra érkezve működését megkezdte, Tö- köly ármányhoz és cselszövényhez fogott, megvesztegette a városnak Sziíft György nevű biráját és két tanúnak fogadott embert, kik árulást követvén el az egész város lakosságán egy Tököly által eléjük terjesztett oly nyilatkozatot írtak alá, a polgárság és a város tanácsának és képviselő testületének tudta és beleegyezése nélkül, melyben elismerték, hogy a város lakói Tökölynek alattvalói és hogy a főldesurok ellen fellázadt polgárok jogosan lettek fejenként húsz forintnyi pénzbírságban elmarasztalva, hogy azonban Tököly azokat ezen összeg fizetése alól nagylelkűen felmentette. Még nagyobb elnyomatásnak voltak kitéve a szerencsétlen polgárok, midőn Tököly Sebestyén 1607. évi Február hó 3-án történt kimúlása után annak fia István örökölte annak Késmárki birtokát, ki ugyan azon czélt tűzvén ki magának, tervszerűen ingerelte, bántalmazta, ütlegeltette, kalodába verette, börtönbe és bilincsbe vettette, sarczoltatta és fosztogattatta Késmárk városa szabad polgárait, sőt megvetve e város ős régi önkormányzati és törvénykezési jogát, az 1645-ik évben a város hatóságának testületét, úgy szinte az Összes polgárságot a maga házi törvényszéke elé idéztette és miután ezen hallatlan önkény szülte parancsnak ellenszegülve sem a hatóság, sem a polgárság nem jelent meg Fóruma előtt, bosszút forralva nyolczszáz Árva megyebeli felfegyverzett jobbágyával éjszakának idejen megrohantatta a várost, kik is oly fosztogatást és pusztítást vittek véghez, hogy az általok okozott kár 20.000 forintra becsültetett. Ezen siralmas állapotban nem volt senki, a ki az elnyomott polgárok ügyét kellőleg felkárolta és védelmezte volna, mert habár a város jogsérelmeinek orvoslása czéljából több ízben ő felségéhez a királyhoz, a ministerekhez és más nagy befolyással bíró főurakhoz menesztett követei szívesen fogad1*
