Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1882

4

tattak és panaszaik részvétet gerjesztettek; habár az 1647-ik országgyűlésen Alvinczy Péter mint director causarum regalium erélyesen felszólalt Tököly törvénytelen erőszakoskodásai ellen, és az ország színé előtt kijelenté, hogy Késmárk ős régi szabad kir. város s ennél fogva a koronának ezen tulajdon vagyona senki által le nem foglalható és birtokába nem vehető: mégis ezen országgyűlésen különösen Pálfy Pál nádor befolyásánál fogva az ország rendei által határozatúl kimondatott, hogy Tököly úr érvényesítse jogát Késmárk városa ellen: „Dominus Tököly utatur suo jure contra civi tatem Kés mar kiensem.“

Ezen megdöbbentő határozat tágas körökben rosszaltatott, mely körülmény az annyi csapás által sújtott késmárkiakat még inkább bátoritá elnyomott de jogos ügyöket III. Ferdi- nánd király jogszeretetébe és kegyelmébe ajánlani, ki is, hogy végre valabára ezen országszerte feltűnést és botrányt okozó viszály ldegyenlittessék, bizottmányt nevezett ki oly utasítással, hogy mind két félnek jógái szersődésileg állapíttassanak meg.

Ily módon jött létre 1651 évi Április hó 22-én Késmárk városa és Tököly közt azon szerződés és egyesség, mely e város évkönyveiben „bécsi szerződés“ név alatt fordul elő.

E szerződés főpontjai a következők:

1. A város fizet Tökölynek megadóztatási, illetőleg a polgárok által évenként a vár birtokosainak fizetni szokott 600 forintra vonatkozó jogának megváltása fejében egyszer mindenkorra 5Ö.000 forintot.

2. A város átenged Tökölynek a vár útczában negyvenhat házat, egy majort, a külvárosban több házat és kertet, az alsó vagy is lengyel kaput, az alsó malmot, a vámot, nagy terjedelmű erdőségeket, réteket és Kis-Szalók nevű falut.

A város azonkívül lekötelezte magát arra, hogy felszabadítása és a szabad kir. városok sorába történendő újbóli felvételéért száznegyvenezer forintot fizet, mely összeget később III. Ferdinand király hetvenezer forintra szállított le.

Ezen szerződés alapján állíttatott ki 1655-ik évi Január hó utolsó napján azon felszabaditási oklevél, melynek értelmében Késmárk városának régi jogai és szabadalmai a Tököly család állítólagos jogainak teljes mellőzésével újra megerősittettek és a város ismét a szabad kir. városok közé vétetett fel.

Alás részről III. Ferdinand király Tököly Istvánnak is megerősittete a késmárki várra és a fentem!ített házakra, szántóföldekre, erdőkre, területekre s. a. t. vonatkozó jogait.