Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880

fi

vala és annak viszonyai és fejleményei indokot és czélt adtak szellemi törekvéseinek, fokonkinti fejlődésének és tevékenységének. Korát jellemzi a gyámnokság alóli kibontakozás és önállóság — valamint czélszerű reformok utáni törekedés politikai, társadalmi és tudományi téren.

Mint tanulása és egykori hivatalára való készülése idejében, iigy tanári működése első éveiben a tudományos pályára készülő ifjak fő, sőt majdnem kizárólagos szellemi táplálékának a latin nyelv és iredalom tekintetett. A latin klassikai tanulmányokba határozott előszeretettel és egész ifjúi lelkesedéssel inélyedett el, azokból merité a magán és nyilvános élet eszményeit, az örökké szép, fennséges és dicső utáni vágyat, törekvései legnemesebb buzdítását és czéljait, jellemének legszebb erényeit. Benne a classicismus és humanismus szelleme meg volt testesítve. Tanítványai előtt mint egy római szónok, senator és vezér tűnt fel, ki a classikai világ nyelve, és régi intézményei iránt eleven érdeket költött fel és ezek mélyébe avatta be kutató leiköket; ki lelkesűltséget ébresztett szivükben az aestheticai szép és dicső iránt és bennük a hon- és szabad- ság-szeretetet és a valódi humanismus egyéb erényeit szóval és példájával táplálta. Mint élesszemű paedagog felismerte tanítványai mindegyikének sajátos egyediségét, tehetségeit, hajlamait és lelkűkbe azoknak megfelelő miveltségi galyjat oltott be nagy gonddal, melyből egykor életükben a legdusabb gyümölcsök érlődtek. Atyai szeretettel irányzá törekvéseiket, ól- talmazá lelkűket a tévedésektől; kímélettel adott tanácsot és felvilágosítást, gyámolitá a gyöngéket és szilárditá akaratjukat becsületérzésük és versenyvágy felköltése által.

Mert az ifjak szellemi látkörét nem csak a tudomány különböző ágainak alapos ismereteivel bővitette, hanem őket életre való vallásos érzületű, erős akaratú, tiszta lelkületű és nemes jellemű emberekké nevelte. Útmutatást és segédkezet nyújtott életpályájuk választása- es elérésére; úgy, hogy sok tanítványa neki köszöni megmentését az élet válaszutján, valamint egész életének boldogságát.

Az életet komolynak és a nevelés magasztos czéljait szenteknek tartván, szerető gondjával egybekapcsolá a legnagyobb pontosságot és komolyságot; mint maga iránt szigorú volt, úgy szigorral kezelte a fegyelmet osztályában, melylyel a rendet, illemet s jó erkölcsöt fentartá, valamint a kötelesség lelkiismeretes teljesítését kívánta szigorúan tanítványaitól. Mind kettőből eredt azon nagy tekintélye és tisztelete tanítványai előtt,