Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880
7 mely oly ingatlan volt mint egy olympiai Zeuszé, ki nyugodtan és derült homlokkal szórt villámokat és egy szóval vagy pillantással megrendité és lesujtá az eget ostromló titánokat. Szigorát azonban enyhité ama szelid és emberséges bánásmódja, melylyel tanítványai és tiszttársai iránt viseltetett. Ez utóbbiak irányában a humanismus szellemétől áthatott jellemének legfényesebb tulajdonait tanusitá. Kivált kezdő és a paeda- gogia rögös mezején még járatlan collegáit, a fölényét nem éreztető linóin kímélettel figyelmezteté, őket szóval s tettel támogatá, buzditá és védé. Másnak gyakran a szerénység leple alatt lappangó tehetségét és érdemét éleslátásu emberismerettel felismervén méltányos elismeréssel helyezé kellő világosságba. Főtörekvése volt munkatársai összhangzatos közreműködését és az intézet magasztos czéljaira irányzott lelkesültséget fentartani, a véleménykülömbséget összeegyeztetni, a netalán támadható viszálynak elejét venni és békítő szavával kiegyenlíteni. Az ellene irányult támadásokat önmegtagadással és finom tapintattal ügyesen tudta ártalmatlanokká tenni. Öröm volt mindenkire nézve vele és szeme láttára dolgozni, fáradozni, vetélkedve törekedni és tűrni, az ő példája szerint csekély anyagi jutalom és sanyarú viszonyok közt a nagy feladatnak minden erőből megfelelni és az intézet javára közreműködni. Saját tapasztalásából tudván, mily bajos a csekély tanári fizetés mellett az élet szükségeivel küzdeni, továbbá hogy, az intézetet főkép anyagi alapjának megerősítésével lehet jövőre a hanyatlástól megóvni és az előhaladó kor követelményeinek megfelelőleg szervezni: — főgondja volt a tanárok fizetésének emelésére uj forrásokat nyitni és maga jó példáival járt elől, midőn 1865-ben az u. n. uj pénzalapitványt életbeléptette és egyszersmind első alapitói sorába lépett; ugyanakkor a lyceumi épület czélszerű bővítésére tetemes áldozatot hozott. Hasonló áldozatkészséget tanúsított, midőn nyugdijáról önkényt nagylelkűen lemondott és a helybeli kisdedóvodának létrehozására hasonérzésű nejével együtt alapítványt tett, sőt annak ügyeit fáradhatlan gonddal kezelte. Valamint a tudomány és nevelés érdekeit és tanintézetünk szellemi tevékenységének korszerű kifejtése mellett ennek anyagi szilárdítását is szivén hordta: úgy az elvont tudományokat a gyakorlatiakkal, a humanismust a realismussal, a theoriát a praxissal helyesen tudta egybekapcsolni. Az eszményekért lelkesültsége mellett a magán- és nyilvános élet feladatai iránt mindenoldalú meleg érdekkel viseltetett és a czélszerű eszközök
