Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880

és másnemű eszközökkel szarvasbőr ágyra, egy nyári paplan, egy pár szép papucs stb.

Ezek akár árverezés, akár más módon értékesíttessenek; a befolyó összeg a lyceuíni könyvtár szaporítására forditassék stb.

Január 28-án a helybeli Casinóba jött s szokása szerint jó kedvvel társalgóit a jelenvolt urakkal. Víg arczárói bizony senki sem olvashatta volna le a belső vihart. Két órakor félrevonult s pisztolylyal főbe lőtte magát.

Kabátja zsebében egy Z. késmárki tanárhoz intézett leve- velet találtak, melynek tartalma következő:

„Kedves barátom Z. úr! Az élet terhemre van; e tehertől csak golyó menthet meg; ha a kath. apátplébános — a kath. hitelv szerint — megtagadná a köztemetőben leendő örök nyugalmat, eszközölje ki hit- sorsosainál, miszerint az életben uralkodó balvéleményt megvetve, az evang. lutherana hit szabályai szerint nyerjek a köztemetőben nyughelyét, hol a gazdag a szegénynyel, a szerencsés a szerencsétlennel egymás mellett oly szépen megfér és egyformán élvezi az örök nyugalmat.

Késmárk, 1881. Jan. 28. (őszinte barátja:

8 ó 1 y o m i,

48/4tf-iki hon védfő ha< l n agy.

U. .1. A honvédtáskámban (mely Huininszky-nál van az útitáskámban) van 120 frt. Ebből minél kevesebb fordittassék a temetésre, hogy annál több jusson a könyvtár javára; zsebóra, ruhanemű stb. mind a Ive. könyvtár hasznára értékesíttessék. Legyen szives öcsémet az eseményről értesíteni; czíiue: Tck. Sólvomi Lipót úrnak, uradalmi tiszttartónak Tapsony, u. p. Nemes-Vid — Somogy megye.

Temetése általános részvét mellett Január hó 29-én tartatott meg. Városunk összes értelmisége kisérte a megboldogultat. A sírnál 1848-ki honvédtársai nevében Sehwartner Róbert búcsúzott el tőle; az evang. lveeum nevében pedig Palesó István igazgató a következő beszéddel :

Szorongató mély fájdalom tölti el szivünket, hogy az emberiség minden előhaladása daczára még mindég a szabadelvüségnek, az eszmének oly nehéz és halálos küzdelmei vannak az életben; úgy, hogy vagy magokat az eszméket meg kell tagadni, vagy azokért martyrságot vállalni, azokért küzdeni és vérzeni kell.

Itt állunk egyik oly elvliü bajnok koporsójánál, ki egykor honunk jogai és szabadságáért lelkesedéssel harczolt, ki mint gvmnasiumi buzgó tanár és igazgató a lelki felvilágosodásért szellemi fegyverrel küzdött; ki tu! tevén magát, rendje és hitfelckozote szűk korlátain összetakaritott tillé-