Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880

19

reit ly ceu inunk táp intézetének szánta a szegénysorán tanulók javára vallás- kiilöinbség nélkül, ki a magyar nyelvben kitűnő ifjaknak jutalmakat tűzött ki, és ki végre becses könyvtárát intézetünk könyvtárába kebelezte be, bogy a szellem kincsei a kolostor falai közt a molynak és az enyészetnek ne legyenek kitéve, hanem hogy szellemi világot gyújtsanak és terjeszsze- nek hazánk és az emberiség javára.

A nemes eszmékért egész életén át véglehelletéig lelkesedéssel küzdve a helyett, hogy kitűnő egyénisége és érdemei szerint az elismerés és hálaadás adójával lett volna jutalmazva, kislelkű üldöztetéseknek lett áldozatja és végre oly sanyarú helyzetbe jutott, hogy vagy önmagát és azon elveket, melyekhez oly forrón ragaszkodott, meg kellett volna tagadnia, vagy azok nélkül, becscsel nem biró életének véget vetnie.

Ha küzdeni, szenvedni és meghalni egy magasztos eszmeért a legnagyobb elismerésre méltónak tartatik, úgy téged, oh boldogult bajnok, illet az elismerés, téged illet mint honvédet, mint szellemi bajnokot, mint az igazság és művelődés védőjét, áldozatkész emberbarátot és szerető keresztyént a haza és intézetünk hálája és érdemkoszoruja.

Fogadd tőlünk is őszinte hálánkat, végtiszteletünk jeléül. Nyugodjál békében sokat hányatott életed után a néma sírban! Gyász fátyollal beborított emlékezeted maradjon mindenha tiszteletben köztünk és honunk előtt!---------------------