Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1879
Ezen intézetből negyedfél százados fennállása óta mily sok ifjú merítette tudományos felvilágosultságát, vallásos ihlettségét, minden szép és magasztos iránti lelkesedését; mily sok lelkes apostola a tudománynak és egyháznak, és erős bajnoka a hazának került ki innen! Ide tehát ti is sereglettetek össze, kedves ifjak, hazánk minden tájáról, hol egykor édes apáitok vagy Őseitek gyermek-, vagy serdülő korukban nevelkedtek s hová kikópeztetésük hű emlékétől indítva hálás érzülettel s ezen intézet iránti kegyelethői titeket is küldöttek, hogy ezen palaestrá- ban testi és lelki erőtöket nemes versenyben edzve elődeitek dicső emlékét uj babérkoszorúval ékesítsétek. Bár mindenki tehát közületek, ki akár először, akár ismételve a múzsák és a tudományos nevelésnek szentelt ezen intézet küszöbén átlép, gondolná meg, mily sok dicső emlék a múltból, mily nagy jelentőségű feladat megoldása a jelenben ezen helyhez van fűzve; bár mindenkinek lelke áhítattal és szent fogadással telnék el, hogy ezen intézet méltó polgárává legyen és minden erejét ezen feladatnak szentelje! íme, itt állanak leendő tanáraitok, kik titeket szives üdvözlettel ezen intézetbe felfogadnak, kik készek titeket apáitok gyanánt szeretettel és türelemmel minden szépre, jóra, nemesre vezérelni, buzdítani s a ballépések- meg tévedésektől elinteni és megőrizni. Forduljatok tehát hozzájuk s ragadjátok meg kezeiket fiúi bizodalommal, hallgassátok nyiltszivű- séggel oktató s intő szavukat, véssétek szivetekbe jóakaró tanácsaikat és életből merített életre szóló bölcs mondásaikat; kövessétek ellenszegülés nélkül és készséggel minden lépteiket! Tekintsétek legfőbb kötelességteknek a tanárok iránti engedelmességet és tiszteletet úgy mint hajdan a Spártai ifjak, úgy hogy rólatok is mint amazokról lehessen mondani, hogy nem csalt tudjátok, hanem tettel is teljesítitek azt, mi az ifjúság legfőbb dísze; és hogy úgy mint Spárta a mi intézetünk is legyen a törvényesség és rend, a humán és illő viselet, valamint az elöljárók tiszteletének egyik díszes temploma. A mint* Mózeshez azon isteni szózat intéztetett: Old le saruidat, mert szent hely az, melyhez közeledel, úgy nem külömben az, a ki intézetünk küszöbéhez közeledik, oldja le leikéről minden aljas vágyat, minden rút viseletét, mely ezen intézet magasztos czéljával és tiszta szellemével meg nem egyezik; gondolja meg jól, mit keres itt, milyen feladat vár reá, melynek elérésére minden testi s lelki erejét és legszentebb akaratját akarja szánni. Emlékezetembe jut egykori nagy tekintélyű tanárom azon szava, melylyel minden uj tanév kezdetén meg szokta szólítani az ifjúságot: „Die, cur hie?“ valamint „Esto memor, patriis cur hue sis missus ab oris?“ Ezen szavak megfelesése elég bő anyagot szolgáltat egy egész évi meggondolásra; azért érdemes ezen kérdéssel nekünk is ez év kezdetén foglalkoznunk, hogy a reá adandó válaszból némely tájékoztató intést vehessünk 2
