Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)
2017-02-16 / 4. szám
MOZAIK Határtalanul, Erdélyben - 2. rész Esté hét óra után indultunk szálláshelyünkre, Torockóra, ahol a házias vacsora után aludni tértünk. Másnap az előző hosszú és tartalmas nap után még kicsit fáradtan, de annál lelkesebben folytattuk az utat. Először Tordára mentünk. Útközben messziről láttuk a tordai hasadékot és felidéztük a Szent Lászlóról ismert legendákat. Tordán az Ótordai Református Gyülekezet lelkésze az áhítat után beszélt templomuk és a gyülekezet történetéről és mai életükről. A Fejedelmek Háza előtt kiselőadások keretében emlékeztünk Rákóczi Györgyre, Lorántffy Zsuzsannára és Bethlen Gáborra. Végül az Ótordai Református Parókia udvarán lévő, Petőfihez kötődő emlékeket néztük meg, és itt is elhelyeztük nemzeti színű szalagunkat. Megemlékeztünk arról, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt találkozott utoljára, és Petőfi innen indult Bem József seregébe. A Tordai Katolikus templomban tartott 1568-as erdélyi országgyűlés hirdetett elsőként vallásszabadságot. Felidéztük téziseit, és a hitről, mint Isten ajándékáról leírt gondolatait. Innen Nagyenyed felé vettük az utunkat. Még itthon, egy tanórán megnéztük A nagyenyedi két fűzfa című filmet. Kíváncsian vártuk, hogy a filmből megismert helyszíneket bebarangolhassuk. Nagy élmény volt a Bethlen Gábor Református Kollégium megtekintése is, hiszen az indulásunk előtti héten volt a kollégium átadási ünnepsége. Itt is számos magyar tudós emléktáblájával találkoztunk. Ebben a kollégiumban koptatta a padot Sütő András és Körösi Csorna Sándor is. A kollégium 2003-ban Magyar Örökség-díjat kapott. Késő délután érkeztünk Gyulafehérvárra. A Római Katolikus Székes- egyházban Rákóczi György, Bethlen Gábor és a Hunyadiak síremléke előtt helyeztük el tiszteletünk jelképét, a piros-fehér-zöld szalagot. Az Érseki Palota és a Fejedelmek Lakóháza előtt beszéltünk arról, hogy 1918-ban kapcsolták Erdélyt Romániához. Torockószentgyörgyön viszont csak néhányan másztunk fel a várromhoz. A többiek addig Brassaival, Erdély utolsó polihisztorának emlékeivel ismerkedtek. Késő este érkeztünk vissza Torockóra, az utolsó itt töltendő estére, beszélgetésre készülődve. Az élmények felidézése és feldolgozása már itt megkezdődött. Flarmadnap, egyben az utolsó reggelen a torockói múzeumban kezdtük aznapi programunkat. Megismertük Torockó történetét, életét, népművészetét. Sétáltunk a csodaszép torockói házak között. Méltán kapott a falu Európa Nostra-díjat a kultúra megőrzéséért. A faluból feltekintettünk az 1239 méter magasan álló Székelykőre. Nagy örömünkre mindenki kapott egy frissen, a szemünk előtt készült kürtöskalácsot. Hazaindultunk: Kolozsváron már vártak minket a Farkas utcai református templomban, amely nemrég újult meg. Délután érkeztünk Körösfőre. Megismertük az itteni református templomot, amit csodálatos erdélyi motívumokkal kivarrt térítők díszítenek. A kazettás mennyezeten bibliai történetek elevenedtek meg. A tanulói kiselőadás után hallottunk még a Rákóczi szőnyegről, amelyet a fejedelem ajándékba hagyott, amikor megszállt Kőrösfőn. Nézelődtünk és vásároltunk a híres körösfői vásárban, majd elindultunk Budapestre. Hazafelé beszélgettünk és összegeztük a látottakat. Egyik osztálytársunk így foglalta össze: „Az ablakból kinézve figyeltem a mellettem elsuhanó tájakat és arra gondoltam, mit is jelent magyarnak lenni. Azt, hogy Magyarországon születtem, magyar állampolgár vagyok, ezért mondom magamat magyarnak? Vagy ennél többet? A határok nem számítanak? Az Erdélyben maradt magyarok is fontosnak tartják hovatartozásukat? Olyan családban nevelkedem, ahol fontosnak tartják a magyar hagyományokat, értékeket, kultúrát. Édesapám mindig azt mondja, hogy büszkének kell lennünk magyarságunkra, ismernünk kell történelmünket, és a határon túl maradt magyarokat tisztelnünk kell." Összeállították a Ben kő István Református Általános Iskola és Gimnázium utazáson részt vett diákjai san fogadták el. 1868-ban jött létre a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, és onnantól kezdve egyre több gyűjtőhely nyílt, hogy a bevétel már a magyar kincstárat gyarapította. A parlamenti ellenzék viszont hevesen támadta. Az 1885-től megjelenő Újpesti Hirlap ezt írta: „a szédelgés terjesztésére alig van sikeresebb eszköz a lottó gyüjtődéknél”, „mert a munka nélkül gazdagodni akarás és a munka nélküli vagyon szerzés vágya társadalmi életünknek a legsötétebb pontja”. A bírálatok hatására 1897-ben német mintára az osztálysorsjátékot honosították meg hazánkban. Ez a játék egészen a második világháborúig működött a Pénzintézeti Központ kezelésében. Újpest lottója az Egek Királynéja Főplébánia építéséhez kapcsolódik. A város első telepesei katolikusok voltak, akik 1845-től a fóti plébániához tartoztak. Peitler Antal József váci püspök 1870-ben tette önálló lelkészséggé az újpesti egyházközséget, és Illek Vince káplánt bízta meg, hogy szervezze plébániává a lelkészséget. Újpest 1875-ben kapott önálló plébániát, az épület 1873-ban épült, a templom pedig 1875 és 1881 között készült el. A papiak és a templom azon a területen létesült, amelyet 1868-ban adományozott az egyháznak Károlyi István gróf. Az építkezés költségeinek előteremtésére Illek Vince sorsjátékot rendezett, amelyre a pénzügyminisztertől kapott engedélyt. Az újpesti lutri 20 ezer forint bevételt hozott, és ezt az összeget bazársor építésére fordították. Az üzletek bérleti dijából fedezték aztán a plébániatemplom építésének költségeit. A sorsjáték nyereményeit 1873. október 30-án húzták ki. Egy szelvény ötven koronába került, és legfeljebb ötezer forintot lehetett vele nyerni. CSERNUS JÁNOS sr i ■ i'T Wríhe te Jfa-Mit 5™ * ** »I 50 Kre«**»M.«8. —rr~ .... A z újpesti lottó játékszelvénye 1873-ból ONLINE ELÉRHETŐSÉGEINK: WWW.UJPEST.hu | T O VÁB BI FOTÓ K: F AC E B O O K . C O M / U J P E S T . K A P O S ZT A S M E G Y E R 9
