Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-03-05 / 8. szám
Köztér Minden nap Azon morfondírozom, vajon mivel tisztelem meg inkább a nőket, ha menten megírom ezt az őket a napjuk alkalmából méltató cikket, avagy elkészítem az ígért vacsorát életem nőjének, aki testét edzi éppen, és későn, de éhesen ér haza. Csakhogy az írást meg a főszerkesztőmnek ígértem meg, aki történetesen szintén nő, és aki kedvessége ellenére is éktelen haragra gerjedhet, ha a késéssel ismét nehezítem az amúgy sem könnyű lapzártát. Közben eszembe jut, hogy a szerkesztőségünkben dolgozó nők is bizonyára kíváncsiak, mit írok róluk, a nőkről, és hát tőlük, miattuk élhető a munkahely, mosolyukkal, humorukkal, szeszélyeikkel, szépségükkel önkéntelenül is inspirálják férfi kollégáikat. De leginkább persze női olvasóink miatt kéne szépeket, okosakat írnom. Örök, mindent mozgató elvárások ezek a nőktől felénk, bizony. Bizonytalan helyzetemet nehezíti, hogy eközben egyik barátomat éppen elhagyta a nő, akitől eddig biztonságot és izgalmat kapott egy csomagban, és megtört hangú panaszát kéne megértőn hallgatnom a nőjéről, sőt általában a nőkről. Erről beugrik, azért is sajnálom magam rettenetesen - lássuk be, önsajnálatban sokkal jobbak vagyunk a nőknél, - hogy milyen nehéz róluk írni, még újságíróként is, nemhiába csak kiváló költőknek, íróknak sikerül olykor. Holott ez a rövid, őket jelentő szó mindent elmond róluk. Nő. Egyszerűen bonyolult, titokzatosan szép, lágyan határozott, veszélyesen izgalmas. Pont, mint ők. Ez a két betű több bármely keményen férfias, esetleg túlzóan ömlengős, vagy félénken ingatag szövegnél. Rövidségében is kifejezi, hogy az oldalbordás, alma-szakajtós história óta minden pillanatunkat meghatározzák, minden gondolatunk körülöttük forog, minden napunk róluk szól. A nőnap meg pláne. De elég a morfondírozás- ból, megyek, csinálom az ígért vacsorát, mindjárt hazaér. JUHÁSZ MÁTYÁS Emlékeztetni és szembenézni A kommunizmus áldozataira emlékeztek a Mártírok utca 58-as számú ház falán elhelyezett emléktáblánál, február 25-én. A kort felidézve és az áldozatokra emlékezve Wintermantel Zsolt polgármester mondott beszédet, az önkormányzat koszorúját pedig Ozsváth Kálmán önkormányzati képviselővel közösen helyezte el. A polgármester beszédében kiemelte: a Gulag poklaiban a túlélést el kellett határozni, döntést kellett hozni. Azt mondta, föl kellett venni a harcot a végtelen szenvedéssel, gonoszsággal is. Túl akarták élni, hogy tartsák egymásban a lelket, és azokért, akik várták őket.- Ha mind odavesznek, talán sosem derül fény a kommunizmus igazi természetére - húzta alá Wintermantel Zsolt. Szerinte ismét aktuális az emlékezés: a túlélők beszámolói, írásai, a velük készült könyvek, do- kumentümfilmek létfontosságúak ahhoz, hogy ne történhessen hasonló, se velünk, se utódainkkal. A polgármester példával nyomatékosította, a Gulagot meg kell tanítani a világnak, mert nem tudják! Jól mutatja ezt az az alkotmánybírósági döntés, amely megsemmisítette az önkényuralmi jelképek tiltását.- Emlékezni kell, emlékeztetni kell magunkat és a világot: az értékek nem viszonylagosak, az ember elképzelhetetlen jóságra, mérhetetlen gonoszságra egyaránt képes. A jót jutalmazni, a rosszat elítélni kell, küzdeni ellene, nem lehet megtűrni. Nem élhetünk együtt békében a gonoszsággal, veszélyes összehasonlítani egyiket a másikkal. Nincs kétféle A polgármester szerint a Gulagot meg kell tanítani a világnak önkényuralom, népirtás - szögezte le. Mindig minden önkény ártatlan emberek legyilkolásához vezetett - tette hozzá. Reagant idézve végül azt mondta, a demokráciát egyetlen nemzedék választja el a kihalástól. Ezért minden nap fel kell vennünk a küzdelmet a nehézséggel, a rosszal.- Amikor lankad az elszántságunk, gondoljunk arra, hogy nekünk sokkal könnyebb a helyzetünk, mint nekik volt - zárta beszédét. A polgármester gondolatai után Krizsik Alfonz színművész Kányádi Sándor Kupié a Vörös villamosról című verséből idézett, majd a koszorúzás következett. Az önkormányzat nevében Wintermantel Zsolt Ozsváth Kálmán önkormányzati képviselővel közösen helyezte el a kegyelet virágait. Utánuk Nagy István alpolgármester és Németh Edit Éva önkormányzati képviselő, valamint ismert újpesti civil szervezetek képviselői szintén koszorúztak. Kép és szöveg: M. ORBÁN ANDRÁS' A KOMMUNIZMUS KILENC ÚJPESTI ÁLDOZATA A megemlékezést követően Újpest Önkormányzata a Deák Ferenc utca 23. számú házon elhelyezett emléktáblánál tisztelgett az 1919- es Tanácsköztársaság idején, a kommunizmus első magyarországi megjelenése során, a harcokban áldozatul esett kilenc újpesti előtt. Itt Wintermantel Zsolt Nagy István alpolgármesterrel közösen helyezte el a kegyelet virágait az önkormányzat nevében. Utánuk Németh Edit Éva és Ozsváth Kálmán önkormányzati képviselő ugyancsak koszorúzott. MIÉRT ÉPPEN FEBRUÁR 25? Kovács Béla egykori kisgazda politikust 1947. február 25-én rabolták el és vitték a Gulágra. Személyes tragédiája Magyarország történetének egy korszakhatárát jelöli. Ezért 2000-ben a Magyar Országgyűlés február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.
