Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-11-14 / 40. szám
Múltidéző éófacebook XXXVIII. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. István út 15. Az új városháza épülete 2000-ben kereken százesztendős volt Újpest emblematikus épülete, elődeink mestermüve, a városháza. Az István úti épület az idők folyamán Újpest (egyik) jelképévé vált. Átélte a 20. század viharait, az maradt, aminek építették: falai között működik - ma is - a polgármesteri hivatal több irodája. A harmadik évezred kezdetére Újpest akkori 120 ezer lakója már rég kinőtte a hajdan tágasra tervezett hivatalt. Az önkormányzat új feladatköreinek ellátásához, a többszörösére növekedett ügyfélforgalom kiszolgálásához e falak között már nem volt elegendő hely. Újpest Önkormányzata ezért száz esztendővel, az egykori községháza felépítése után, 2000-ben, éppen a régi épülettel szemközt egy új, korszerű irodaház építésébe kezdett. Az a bizonyos foghíjtelek, amely a városházával szemben és az Ifjúsági Ház szomszédságában állt, és messze átnyúlt egészen a Kassai utcáig, lehetőséget kínált az új hivatali épület felépítésére. (És a Kassai utcában, vállalkozói alapon, további két lakóház felépítésére.) Archív képünk 2000-ben készült a földből kinövő új városháza-épületről. Az elkészült új városházát 2001-ben, a millennium évében, ünnepélyes külsőségek közt avatták fel, június 15-én. Majd ősztől megkezdődött az okmányirodái ügyfélfogadás. Az építészeti terveket Reszler Antal és Kasuba János készítették. A kiviteli munkálatokat a Mester Nívó Kft. végezte. Az új városháza épületében továbbra is az okmányiroda működik, és itt fogadja ügyfeleit a Kormányhivatal is. Az épületben kapott elhelyezést a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténészek. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Fotó: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény, Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a vmw.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tungsram strand - Múltról jelen időben (9.) Körfoci a zuhany alatt Laci bácsit, ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem nem szerette a közönség, de! Nem is volt ellenszenves senkinek. Talán ennek a középútnak, ennek a nem megosztó személyiségének köszönhette feltétlen tekintélyét. Elsőnek érkezett és utolsónak távozott a strandról, miután mindent rendben hagyott, és meggyőződött róla, hogy minden oké. Nem túlzás: ő volt a Tungsram, a Tungsram meg ő. Az 1998-ban megjelent Újpesti életrajzi lexikon ezt írja a róla szóló címszavában: „Csukor László (Újpest, 1912- Budapest, Újpest 1987). Úszóedző. Eredeti szakmája autó-motorszerelő volt, amely szakmát az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ben tanulta. Az UTE sportolója volt az úszó- és vízilabdacsapat tagjaként. Az újpestiek között népszerű és szeretett Laci bácsi 50 éven át nevelte a Tungin, azaz a Tungsram Uszodában a gyerekek ezreit. Halála után családja és tisztelői működése helyszínén emlékoszlopot állítottak tiszteletére." És végül menjünk hátra, arra a hatalmas füves telekrészre, amelyik mellett a kishajóhoz menők vagy a Rómairól jövők tartottak úti céljuk felé. De megépült az „új", a 33 méteres versenymedence. Nem tudom, valóban szükség volt-e rá. Sportszempontból biztos, de a közönség szempontjából nem feltétlenül. Ugyanis nem használták ki annyian a kis „mély vizet" az úszni vágyók, mint ahányan kényelmesen elhelyezkedhettek a kellemes réten. És még valami: lebontották a nagy körzuhanyt, és ezzel óriási csapás érte a Tungi egyik kedvenc szórakozását, a medencefocit. Tudom, utána a főépület alatti gyerekmedencét szállták meg a focizok, ahol addig csak fejeltek, de az igazi a körzuhany volt! A játék a két belépőlépcső között folyt, egészen apró szemmel permetező vízfüggönyben. A betonteknő értelemszerűen egyenletesen vizes volt, s ez eleve meghatározta a játékot és a taktikai elemeket. Amiért játszóknak és bámészkodóknak óriási élmény volt nézni a vízi focit, hogy ott rendre „arénába" szálltak az éppen kint lévő „menők". Nem a legnagyobbak, de a jövő menői feltétlenül: Zsengellér Zsolt, Borbély meg a többiek. És alkalmanként ott focizott az akkori Újpest java. Néha a jövő csillagának tartott Halápi is. A gyerekek őt szerették a legjobban (mi, srácok úgy hívtuk: Halápi bácsi), csapatostól kísérték őt a strandon, amerre ment. (1960-ban bajnokságot nyert az Újpesttel Török-Rajna, Várhidi, Győrvári- Szini, Borsányi-Kuharszky, Göröcs, Szusza, Halápi, Tóth. Majd '64-ben dupla döntőt játszott akkor már az MTK-ban a Sporting Lisszabon ellen. 54 évesen halt meg.) Ha a strandon leült valahová, egyből körbevették, mi is. Nem a nagy ígéretet, hanem a közvetlen embert. Szerettük. Ugyanis mesélt! Például azt, hogy megfogadta: soha nem fog bundázni. Mert egyszer Tatabányán, az öltözőben az egyik vezető titokzatosan közölte, hogy minden rendben lesz, megvan a meccs: „Csak nyugi, és játsszatok! Gólarányt fogunk javítani!" „Na, felmentünk elkezdeni a köny- nyed gólarányjavítást - folytatta a történetet Halápi. - Húsz perc sem telt el, és 3-0-ra vezetett a Tatabánya..." RÉTI JÁNOS Illusztráció: ENIOX oktatóközpont
