Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-10-30 / 38. szám
Múltidéző Az Újpest-kocsiszín / facebook XXXVII. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Az 1866-ban indult Váci úti lóvasúti közlekedést három évtizeddel később váltotta fel a villamosvasút. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság a villamosítás munkálatait 1895 szeptemberének legvégén kezdte meg, ennek részét képezte az Újpest határában álló lóvasúti istállók helyére tervezett új kocsiszín felépítése. 1896 februárjának végére elkészült az épület - képünkön a bal, mai Váci úti oldal -, ahol a kocsiszínen kívül raktár-, iroda- és mellékhelyiségek is helyet kaptak. A csarnok 2x3 vágányán összesen 42 vaskerekű jármű fért el. Másfél évtizeddel később a villamoskocsik növekvő száma miatt bővítésre került sor. 1911-ben dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár vasbeton építményeket tervező irodája készítette el az új, vasbeton tetőszerkezetes épület terveit. Ebben 3x3 vágányon 54 villamosvasúti jármű pihenhetett, így összesen 96 kocsi tárolása valósult meg. A régi épületrész fából készült tetőszerkezetét két évtizeddel később cserélték vasbetonra, elnyerve ezáltal ma ismert arculatát. A negyvenes években a mai buszvégállomás területén szabadtéri vágányok létesítésével tovább növelték a telephelyen tárolt villamoskocsik számát. 1982. május 3-ával a 3-as metró újpesti szakaszának építése miatt megszűnt a Váci úti 3-as és 55-ös villamosok közlekedése. Ezt követően a kocsiszínben a selejtezett, illetve az ide álmodott városi közlekedési múzeum számára megőrzött villamosokat tárolták. A járművek éveken át láthatóak voltak az Újpestre tartó útpálya felől, amely ekkor még közvetlenül a kocsiszín mellett vezetett el. A felvételen láthatóan a Váci út vágányait már elbontották, csak a védett muzeális járművek és a feldarabolás alatt álló villamosok maradtak a kocsiszín területén, előbbieket a nyolcvanas évek végén szállították el. A metróépítéssel együtt járó területrendezés során 1990-re a kiürített épületet körbekerítették, előtte parkolót alakítottak ki. A kilencvenes évek közepétől megújult az egykori kocsiszín: új funkciójának köszönhetően azóta bevásárolhatunk falai között. Az üzlet portálját a világ számos táján futó villamosok képei díszítik. B. K A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek, képeslapok: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. E heti archív fotónkat Wagner Attila készítette. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tungsram strand - Múltról jelen időben (7.) VIP-páholyok voltak a lugasok A Gomba medence hosszanti, azaz nyugati oldalán meg a főépület déli végén, a teraszra vezető lépcsősor körül voltak a lugasok: betonoszlopok, átpántolva már nem tudom, mivel, és futórózsa kúszott fel meg át rajtuk spirál vonal ban, ahogy futórózsához illik. Minden hely elfoglalása érkezési sorrendben történt, de a lugassor oszlopai között lévő, többé-kevésbé egycsaládnyi helyek mégis egy kicsit olyan VIP-„páholyoknak" számítottak. Pedig épp a lugas adottságaiból következően sem árnyékosak, sem naposak nem voltak igazán. De az oszlopokkal tulajdonképpen kiparcellázott benyomást keltettek, és ezzel parányi birtokká tették a helyet. Egy ilyen lugas közben, a főépület alatt, az uszoda felőli részen „parkoltak”, illetve ütöttek víg leánytanyát a Tungi akkori esztétikai emblémái, a Weszelovszky lányok, akik valóban szüleik szerelmének géncsodái voltak. Az öt extracsinos lány orgonasípszerűén növekedett serdülő, a szemnek igen kellemes hölgyekké a strand közönségének szeme láttára az évek során, s ez a természet különös ajándéka volt a családjuknak. Ott rajzott körülöttük a Tungira járó ifjoncok szí- ne-java, leginkább a Dózsa-focisták. Mármint az ifiből, vagy azok, akik a tarcsiban várták, hogy bekerüljenek az egybe, ami azonban Újpesten nem volt könnyű dolog. Zsengellér Zsoltra, Borbélyra emlékszem, meg volt egy magas, nagyon jóképű srác, talán Vér Zoli volt a neve, de hogy anyakönyvileg is, vagy a „vér" csak ráragadt, arról fogalmam nincs. Hát leginkább ők legyeskedtek a Weszelovszky lányok körül, néhány tornász és persze a kajakosok. A lányok ügyesen tartózkodóak voltak, nem volt ám nyalifali vagy tipitapi, így aztán nekünk, a külső szemlélőknek fogalmunk nem volt, hogy ki jár valamelyikükkel is. Inkább egy nagy haverkodás képe volt az egész, amolyan fürdőruhás majális, amit Szinyei is megfesthetett volna. Később - meg a „nyilvánosság kizárásával” - azért nyilván alakultak dolgok, mert Borbély Laci tudtommal a legkisebbet - vagy a sorban utána következőt - elvette feleségül, megnyitották gyermekbutikjukat a postától visszább egy kicsit az akkor Bajcsy-Zsilinszky nevét viselő út túloldalán. Részlet Zsengellér Zsolt nekem írt, megtisztelő e-mailjéből: „A Weszelovszky lányok egyébként valóban öten voltak, Amaryll és Ági (Weszelovszky József lányai), Rózsi és Márta (Weszelovszky András lányai), valamint Anikó (Weszelovszky Berti lánya, neki van egy öccse, Dodó). A Vér Zoli, akiről írsz, őt Véresnek csúfolták, becsületes nevén Révész István, 1964-ben disszidált, Németországon át Amerikában kötött ki, de már tizenvalahány éve itthon él, Badacsonytomajban lakik, és gyakran jár fel Pestre, amikor engem is, Borbély Lacit is felkeresi. Amaryllt egyébként Csukor Csaba vette el, az öreg Csukor kisebbik fia (sajnos Csaba néhány éve meghalt), Áginak Borbély Laci valóban bekötötte a fejét, s ők ketten a mai napig együtt is vannak." RÉTI JÁNOS
