Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-21 / 11. szám
Helytörténet Szakmai tudás és becsület Kovács Árpád több mint negyven éve nyitotta meg tolltisztító-paplanos műhelyét a Mátyás tér sarkán. Azt mondja: annak idején nem gondolta volna, hogy ennyi idő múlva is itt lesznek még. A kis üzlet évtizedeken keresztül nyújtott szerény, de biztos megélhetést a családnak. Az újpestiek pedig évtizedek óta visszajárnak. Regényes gyerek- és fiatalkor után a Baromfiipari Országos Vállalat Tollfeldolgozó Üzeménél dolgoztam húsz évig, ahonnan műszaki vezetőként jöttem el, amikor a vállalat Kecskemétre költöA 10-es villamos az Újpesti Naplóban 8. rész Hajók, híd és nagyvilág A szobor mögött a nagy placcot egy elég otromba körhinta, egy fából készült forgó dob tette játszótérré, amelyre forogtában, menet közben lehetett fel-le ugrálni. Az volt benne a pláne! De azonkívül semmi. Csak a nagy tér, fehér murvával felszórva. Egy szinttel lejjebb két pad, távol, egymással szemben. Itt folytak a fociderbik kiskapura, ha elegen voltunk a „pálya" méretéhez, és nem volt ott a parkőr hegyes végű, vékony fémbotjával, amelyre a lehullott leveleket, papírokat szurkálta fel. Mert ha ott volt, akkor maradt a felső szint, ahol a kapukat négy táskakupac jelentette, és a játékteret a játszók számához alakítottuk. És a két nagy, sárga házban laktak a lányok, a hajdanvolt diákrajongások. Bármikor fel tudom zött. 1972 tavaszán nyitottunk meg itt a Nádor utca és a Mátyás tér sarkán. Akkoriban rengeteg szolgáltató, kereskedő, afféle igazi kis bolt sorakozott egymás mellett Újpesten - mesél a kezdetekről Kovács Árpád. Mint mondja, régen annyi munkájuk volt, hogy éjjel-nappal dolgoztak. Sokszor még házhoz is jártak Újpestre, Fótra. Ekkor még igazi jó alapanyagból készültek a párnák, a paplanok. Később a dunnákat dolgoztatták át paplanná, majd lassan azok is „kimentek a divatból". Pedig egy jó toll, legyen az párnában vagy paplanban, akár tíz évig is kitart, és aki próbálta, az tudja, egészen más érzés egy ilyen ágyneműben feküdni. Egy jó pehelypaplan ugyanis odasimul, az tökéletes - avat be minket a titokba az idős mester. Aki szereti a jót, és meg is tudja fizetni, az még ma is ragaszkodik a tollhoz.- Paplankészítéssel én egészítettem ki a szolgáltatásaink körét. Foton van a műhely, ez ugyanis helyigényes elfoglaltság. Régebben volt olyan, hogy a férjemmel hetente 15-20 paplant is legyártottunk. Mára sajnos visszaesett-a forgalmunk. Kiszélesítettük a tevékenységünket, így ágynemű- és ruhatisztítást is vállalunk - veszi át a szót a mester lánya, Szabó Pálné Ildikó, aki üzletvezetőként is édesapja nyomdokaiba lépett. - Édesapám nem hagyományos nyugdíjas, közel a nyolcvanhoz sem. Igazi ezermester, aki nem csupán a hátunk mögött látható tolltisztító gépet készítette el és tartja karban még most is, de a mai napig folyamatosan tesz-vesz otthon, mindent maga vé„Az elégedett újpestiek egymásnak adták a kilincset..." géz el a ház körül - mondja tisztelettel és szeretettel Ildikó.- Már évekkel ezelőtt átadtam a lányomnak a bolt vezetését, ami egyre nehezebb feladat. Igaz, ennyi ideig is csak úgy tudtunk fennmaradni, hogy nem a gyors meggazdagodás volt a célunk. Egy üzletet csak becsületesen lehet fenntartani ma is. Csak azt vállaljuk el, amit a legjobb tudásunk szerint el is tudunk végezni. Ennek köszönhető talán, hogy az elégedett újpesti vendégek egymásnak adták a címünket, s évtizedek óta visszajárnak - zárja a beszélgetést Kovács Árpád. G. R. A tolltisztító címe: IV., Nádor u. 33/a. Telefon: 380-4710. idézni arcukat, alakjukat, köpenyük suhanását, lépteik zenéjét. Bánkuti Mari, Sziráki Marcsi, később a Mahart-házból Polónyi Ildikó. Az első szerelmek... A hajósok háza elé, érdekes módon, nem a „Puskás Öcsis” park ikerpárját alakították ki, ami logikus és esztétikus is lett volna, hanem az üres, gazos telekre, amelyen néha cirkusz vagy vidámpark ütött tanyát, odanyomtak három toronyházat, és a kerület telekkönyvében utcanevet adtak neki. Ez a három toronypanel lett korai előfutára annak, hogy ma mindenhova lakóparkot akarnak építeni, ahova lehet, sőt, oda is, ahova nem. Nincs rá hely? Majd csinálnak! A mi időnkben a lakótelepekkel volt így az ország, de az szociális szükségletnek számított. Újpest hangulata, atmoszférája meg is itta a levét rendesen. Örök időkre. De már oda is értünk a lenti megállóba az Árpád út végén, ahol a 10-es vonala elvált az 55-östől, onnan a „nagy testvér" meg a busz a belső, az angyalföldi Váci útra kanyarodott, a Kocsiszín, a hajógyár meg a Láng irányába. A 10-es meg a külső Váci útra, ahol nem lehetett panaszkodni, hogy ne lettek volna munkahelyek. De előbb nézzünk körbe, hiszen itt nagyon jól látható Újpest földrajzi fekvésének sajátossága, hogy természetes határai vannak! A kereszteződéstől balra a vasút a vasúti híddal, mögötte a remíz, a villamosgarázs. Előtte a „kis” Duna, azaz a téli kikötő, a szigeten meg a hajógyár. Az újpesti vasúti hídnak már a kishídja is új világot nyitott meg előttünk: legtöbbször bringára fel, de akár gyalog is, a bivalyerős traverzek között, amelyektől olyan zömöknek érződik távolabbi folytatásához képest. Hát irány a Szúnyog-sziget, amely nekünk a hajógyáron túl már valóságos vadregénynek számított. Erdővel és kellemes, ligetes partszakasszal. De a nagyhídon Aquincum vagy a Római-part felé lehetett menni, vagy tovább, akár egészen Szentendréig. Mi leginkább a Rómait vettük célba, a csónakházak és az üdülők hangulatos világát, aztán kishajóval vissza a Tungsram strandhoz és a 10-es villamoshoz. RÉTI JÁNOS a www.tizesvillamos.hu szerzője
