Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-11-25 / 45. szám

N épes csapatunk az egyedül és gyerekekkel érkezőket, fiatalokat és időseket is pár száz forintos adományokra kérte. A vörösiszap-katasztrófa károsultjai­nak megsegítésére gyűjtöttünk. Ajánlottuk az esti Újpest Színház­beli előadást, amelyre a helyszínen szintén támogatói jegyeket árul­tunk. De nemcsak beszéltünk, a fela­jánlásért cserébe illatos sült almát osztottunk az adományozóknak. Forró gyümölcstea került a poha­rakba. A kínálatunk később egy cso­ki szökőkúttal bővült, miközben telt az Újpest szalagos-címeres üveg­gömb az adományforintokkal. Jobb adni, mint kapni... ... az egyszerű és oly sokszor idézett mondatot először Éliás Sándortól hallottam november 20-án, szombaton. Szikrázó napsütésben, kicsit csípős időben, nem sokkal 9 óra után nyitottuk fel az önkormányzat fenyője mellett emelt - advent időszakában is nyitva tartó - faházunk ablakát, hogy a jótékonysági est szervező­jeként, piacfelügyelőként, műszaki vezetőként, avagy sajtosként szórólapot osztva, zenét szolgáltatva, beszélgetve szólítsuk le az újpestieket. nan jól lehet látni. - A nagynéném- mel jövök el este - szól a magyará­zat, és a táskába került a két három­ezer forintos támogatói emlékjegy is. - Szívesen vennék tízezres jegye­ket, de ennyit tudok rászánni. Most a postára indultam, de inkább itt hagyom a pénzem, oda majd hétfőn megyek. Mi arról biztosítottuk a hölgyet, remek az előadás, és igazán nagyvonalú az adomány...- Az üveggömb fala is koccant, egy fedél nélküli lakó nyúlt zsebébe, és bedobta a csengő pénzt. Ő aztán tudja mit jelent, ha az embernek nincs hajléka. Szákács Magdolna a Károlyi utcá­ból két csemetéjével érkezett egy nagy szatyor játékkal.- Olvastam a tegnapi Újpesti Nap­lóban, hogy lesz játékgyűjtés, ugye nem baj, hogy mi már most elhoztuk? - kérdezi. Plüssjátékok vannak benne, és olyan csecsemőjáték, amit a kicsik szeretnek - mondja, miközben lepa­kolunk a faházban. - Az enyémek már négy és három évesek, kinőttek ebből. Szeretnénk úgy nevelni őket, hogy érezzék, milyen jó adni, nem­csak kapni. Együtt készítettük össze a csomagot, tiszta minden játék. Ott­hon sokat beszélgetünk arról, soha nem lehet tudni, mikor kerülhetünk mi is kiszolgáltatott helyzetbe. Társas­házban lakunk, a figyelmetlenség is okozhat tragédiát. Addig jó, amíg mi segítünk, nem mi kerülünk bajba. VISZONZÁSUL ALMÁT, TEÁT NYÚJTUNK A faházunkban váltott kezekkel ké­szül a sültalma, működik a csoki szö­NEKEM JÓ ÉRZÉS Éliás Sándor a piaci bevásárlással végez­ve haladt el mellet­tünk. Ekkor szólítot­tuk meg. Sült alma és tea helyett egy támogatói színházjegyet kért.- Utaltam már át pénzt a Kár­mentő Alapba, de amikor meglát­tam itt magukat, arra gondoltam váltok még egy színházjegyet. Jobb adni, mint kapni - hangzott el a bű­vös mondat. Sajnos bármelyikünk­kel történhet ilyen, vagy más tragé­dia. Törődni kell másokkal. Azért vagyunk egy nemzet, hogy segítsük egymást. Jó érzés, hogy az én pén­zem egy szőnyeg vagy egy sütő megvásárlásához segíthet egy csalá­dot. A POSTÁRA HÉTFŐN MEGYEK Házunknál közben újabb színházi támogatójegy kelt el. A hölgy szere­tett volna az előadásra is elmenni. Örömmel látjuk - mondja kolléga­nőnk, Szerencsi Csilla, és teríti is ki a megmaradt jegyeket. Közösen ajánl­juk a tizenharmadik sor közepét, on­Az összeggyűlt támogatást az WM Ady Művelő- dési Központ vezetője december 15-én utalja a Kár­mentő Alap javára. Eddig a napig je- gyezhetőek még a támogatói jegyek! Az adománygyűjtő napot a Horváth Cukrászda és a Gönczy Söröző támo­gatta. Köszönet érte! JOOÖ MI

Next

/
Thumbnails
Contents