Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-11-25 / 45. szám

,1 ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 2010. november 25. Jótékonyság kőkút, amit ugyan egy ponyvás te­herautóval védünk a szél elől, de így sem kerülünk teljesen látómezőn kívül. Az almákat éppen Wintermantel Adrienn, Újpest pol­gármesterének felesége hinti, süti, kínálja. Van apró segítség is: a hóna alatt kockástalpú nyuszival érkező legifjabb Wintermantel, az óvodás Kristóf Benjámin érdeklődve szemléli az eseményeket, nézi az alma szelete­lését. Adrienn már a feladatokat ki­osztó megbeszélésre is jegyzetfüzet­tel, tollal érkezett. Teljesen természe­tesnek tartja, hogy a faház belső ol­dalán, a pult mögött van.-Szívesen hoztam volna Zoét is, de ő még késő délelőtt alszik, így otthon van a nagymamával. Ebben a hónapban töltötte be az első életév­ét - tudom meg a délelőtti szundi­kálás miértjét. Közben a nyuszi dé- delgetése helyett Kristóf elfoglaltsá­got talál: nekünk segít. A hosszú pál­cikákra pehelycukrot szúr, amit a kortársak a csoki szökőkútba márto- gathatnak. Jönnek is szép számmal. Már magyaráznunk sem kell, a vörö­siszap szó hallatán kinyílnak a pénz­tárcák, a zsebekből előkerül az apró­pénz. A sétányon a gyerekek csoki bajusza jelzi, ki az, aki már járt ná­lunk. Egyre több a bajszos...- Adrienn gyakorlott anyukaként nyújt szalvétát a csoki felé közeledő apróságok és a szülők kezébe. Látha­tóan az ifjabbak nem a sült almára startolnak. Adriennel is visszakanyarodunk ahhoz, hogy szívesen segít. Ha az ép­pen almasütés, hát legyen az, a lé­nyeg, hogy ha tudunk, akkor csele­kedjünk. Megtudom, Adrienn An­gyalföldről jött Újpestre férjhez. - Szeretek itt lakni. Hogy miért? Új­pest egy sokoldalú város, ha erdei sétára vágyunk, megtehetjük. Ha üz­leteket keresünk, az is van a város- központban. A piac is fontos. Talán metró is lesz már - közelít a közéle­ti témák felé. Elcsépelték sajnos már azt a fogalmat, hogy családbarát, de nincs rá jobb kifejezés. Olyan Újpes­tet szeretnék, ahol a fiatalok, a kö­zépkorúak, az idősek egyaránt jól ér­zik magukat. Tizenkét óra után elcsendesül a piac. Mi is zárunk. Az üveggömbbel este az Újpest Színházba megyünk, a jótékonysági előadásra.-A két felvonás közti szünetben megtörténik az adomány számolása, ha a végén legördül a függöny, kihir­detjük, mennyi pénz gyűlt öszsze - összegez főnökünk, Tóth Sándor, a jótékonysági nap egyik szervezője, a Sajtó Kft. ügyvezetője. Egymillió fo­rint feletti adományra számítunk - fokozza a jókedvünket. 18 óra előtt már érkezik a közönség az Újpest Színházba. Megtudjuk, min­den jegy elfogyott, de támogatói je­gyek még vásárolhatók az előadás vé­géig. Az Adysok is izgatottak. Baráti társaságok, munkahelyi közösségek, művészek üdvözlik egymást. A plakát­ra - kézírással - még mindig kerülnek fel nevek. A támogatóké. Hosszú a lis­ta, s vannak, akik őrzik inkognitójukat.- Szentpéteri Eszter, a Sarkadi darab - az Elveszett paradicsom - egyik fő­szereplője köszönti a nézőtéren ülő több mint háromszáz vendéget. El­mondja, a katasztrófa hallatán, ők, az Újpest Színház művészei segíteni sze­rettek volna. így merült fel a jóté­Köszönet... Mindig lesz valaki, aki a kezét nyújtja és felsegít. Hiszem e szava­kat. Ez a novemberi nap pedig ékes bizonyságul szolgál mindazoknak, akik közönyről és érdektelenségről szólnak, mikor minket - embere­ket emlegetnek. Jó volt látni, ahogy édesanyák és édesapák emelik magasba gyerme­keiket, hogy elérjék a perselyt. Jó volt látni, ahogy az idő ráncolta ke­zek keresgélik utolsó forintjaikat. Jó volt látni a csokitól maszatos arcocskákat, és jó volt tudni, ők legközelebb is itt lesznek, mert ta­nultak valami fontosat. Jó volt látni a színházban az iz­galomtól zsongó tömeget, jó volt látni a zsúfolt termet, és az adomá­nyozók hosszú névsorát. Jó volt látni a háttérben dolgozó lelkes csapatot, és jó volt tudni, ők legközelebb is itt lesznek, mert ők már tudnak valami fontosat. És jó volt látni az arcokon felcsil­lanó mosolyt, a gyermeki örömöt, az izgalom fényét. Jó volt. Nagyon jó. Köszönet érte...- WINTERMANTEL ADRIENN konysági előadás ötlete. Dózsa László, a rendező, Eiarsányi Gábor művészeti vezető ugyanerre gondolt, egy jóté­konysági előadásra. Lemondtak a gá­zsiról. Ezzel egy időben az önkor­mányzat is a segítség számtalan for­máját érlelte - tudtuk meg a közön­séget köszöntve Wintermantel Zsolt fővédnököt - hivatalos brüsszeli útja miatt - helyettesítő dr. Molnár Sza­bolcs alpolgármestertől.- Az előadás - a színház egyik si­kerdarabja - most is remek. Pergő, lebilincselő. Kellemes a társaság, a szünetben is ismerkedik, beszélget a közönség.- Az előadás végén teljesen megér­demelt a hosszan tartó taps. Hurrázás köszönti a színpadra lépő Dózsa Lász­ló rendezőt. Majd Czégény Ilona, az Ady Endre Művelődési Központ igaz­gatója lép a színészek mellé. A halk szavú igazgatóasszonynak ezúttal nem kell mikrofon: boldogan jelenti be: eddig a bevétel egymillió negy­venháromezer forint, és ha a folya­matban lévő átutalások beérkeznek, másfél milliós bevételt remélhetünk! A nézők a színészeknek tapsolnak, a színészek a közönséget éljenzik.- A jó hír eljut Wintermantel Zsolt polgármesterhez is. A fővéd­nök még késő este sajtóközlemény­ben tudatja, hogy Újpest Önkor­mányzata és az Újpest Színház jó út­ra lépett, amikor a fővárosi színhá­zak közül először itt született jóté­konysági felajánlás az iszapkárosul­tak megsegítésére. A kezdeménye­zést Újpest közönsége pozitív vissza­jelzéssel illette. Köszönet érte! - áll az interneten érkező sorokban.- BANGHA KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents