Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-11-25 / 45. szám
Fotó: VÁRAI MIHÁLY ÚJ PESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 2010. november 25. Közélet Az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat sem felejti Katynt Elültették az „Emlékezés Tölgyfáját" Az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Nyár utcai szék- házának kertjében, november 21-én vasárnap délután elültették azt a tölgyfát, amellyel emléket állítottak a kivégzett Bogumil Sutarskinak. Az eseményen részt vett a főhadnagy fia, Konrad Sutarski költő és Roman Kowalski lengyel nagykövet is. A kisebbségi önkormányzat bekapcsolódott abba az országos programba, melyet a lengyel Parafiada Egyesület indított el „Katyn... megmenteni a feledés elől" címmel. A Katynban lemészárolt tisztek emlékét őrizendő és nekik tisztelegve, az „Emlékezés Tölgyfáit" ültetik el szerte Lengyelországban, és más országokban, köztük hazánkban. Vasárnap délután három órakor a helyszínen Leszek Kryza, a Mindenkor Segítő Szűz Mária Lengyel nemzetiségi plébánia plébánosa anyanyelvén celebrált misét. Ezt követően egy műsor keretében megemlékeztek a hetven évvel ezelőtti vérengzésről. A katyni bűntett során 14 ezer lengyel hadifoglyot és közel 7 és félezer civil foglyot végeztek ki. A fogságba esett tiszteket a szovjet állam ellenségének nyilvánították, különböző helyekre szállították őket, így a Smolensk közeli Kozielksbe, a Charkóv közeli Starobielskbe vagy éppen a Kalinin közelében lévő Ostaszkówba. 1940. március 5-én a szovjet titkosszolgálat vezetője, Berija javaslatára elrendelték a hadifoglyok kivégzését. A parancsot maga Sztálin adta ki, a foglyokat hátulról tarkón lőtték. A holttesteket hosszú, erre a célra kiásott árkokban temették el. Bogumil Sutarski 1903-ban született Widawaban, 1925-ben elvégezte a tiszti iskolát, öt évre rá hadnagyi rangot kapott, és beosztották a 7. Lovassági Lövészezredhez. A katonai szolgálat befejeztével köztisztviselőként dolgozott tovább. 1939-ben szovjet hadifogságba esett, majd Starobielskbe került. 1940 tavaszán Charkówban kivégezték, 2007-ben posztumusz főhadnaggyá léptették elő. Az ünnepségen rövid színjáték keretében a szereplők visszautaztak az időben addig a pontig, amikor Bogumil feleségét és hatéves fiát hátra hagyta... Mert ilyen jelenetek minden olyan családban lezajlottak, ahol az apák háborúba mentek, és a gyerekeknek nem maradt más, mint folyton kérdezősködni utánuk. És a fiú felnőtt, elvégezte az egyetemet, költő lett belőle, Bethlen-díjat kapott, három éve pedig a lengyel Kulturális Miniszter Különleges Kitüntetésében részesült. Konrad Sutarski két verse hangzott el lengyelül és magyarul, címük: Apám emlékére, Visszajöttök. Utóbbi költeményt azoknak ajánlotta a költő, akiknek se emlékművük, se sírjuk nincs. Kis csend után Albinoni Adagio-ja fájdalmas-szép művét pianón Deák Edyta, hegedűn Jakab Márta játszotta el. A tölgycserjének már nem kellett sokat várakoznia a hűvösre fordult időben, hogy óvó föld borítsa a gyökereket. Lapátot fogott Konrad Sutarski, majd az unokái tolták a földet a gödörbe. Ugyanígy cselekedett Roman Kowalski nagykövet és Priszler Cyörgyné, az Újpesti Lengyel Kisebbségi Ön- kormányzat elnöke. A fát Leszek Kryza atya szentelte meg. Az estébe érő ünnepség véget ért, a tölgyfa, a körülötte elhelyezett szegfűk és az égő gyertyák jelzik. Újpesten nem feledik Katynt. - ÁDÁM TAMÁS Visszajáró vendégek A legmagyarabb felvidéki községből, Inámból és a szomszédos Ipolybalogról érkeztek diákok november 19-én Újpestre. A városháza dísztermében Hladony Sándor önkormányzati képviselő fogadta a 16 gyermekből és 22 felnőttből álló csoportot. A vendégek egy rögtönzött előadást hallgathattak meg a városrész 170 éves történetéről. Megtudhatták többek között, hogy a települést gróf Károlyi István alapította, birtokaiból földet adományozott az itt letelepülő szőlőműveseknek és iparosoknak. A nagyközség lendületes gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül, majd kivívta a városi rangot. Az ezerkilencszázas évek elején már jelentős iparral rendelkezett Újpest. 1950-ben a várost a fővároshoz csatolták, azóta Budapest negyedik kerülete. A városrésznek hozzávetőleg százezer lakosa van, első polgármestere Ugró Gyula volt, akiről az utódok rendszeresen megemlékeznek. Az itt folyó hitéletről is szólt a vendéglátó. A vendégek az előadás után elsétáltak az Egek Királynéja Katolikus Főplébánia Templomhoz is. Újpest mai arcát azok a mesterek alapozták meg, akik a múltban itt tevékenykedtek: asztalosok, műbútorasztalosok, faszobrászok, bőrösök, a szőrmeipar képviselői. Az iparosodás korában itt vert gyökeret a Tungsram, és a Chinoin gyógyszergyár. A felvidéki küldöttséget vezető Nagy József, Inám polgár- mestere büszkén mesélt községükről az Újpesti Naplónak. Elmondta, hogy lakóinak 99 százaléka magyar ajkú. Igyekeznek vonzóvá tenni a turisták számára is a települést, ezért 11 éve rendeznek nyaranta mézfesztivált. Újpesttel már tíz éve ápolnak kulturális kapcsolatokat, mindig szívesen jönnek látogatóba. Az egy napos látogatás további programjáról elmondta, hogy a csoport általános iskolás tagjai délutánra a Fővárosi Nagycirkuszba és az Állatkertbe kértek látogatást, de a szabad program keretében városnézésre is kaptak lehetőséget. (Bővebben: www.ujpest.hu ) - Z. B.
